Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

III. A vadjelzés ösztöne

/ 33 Mondják, hogy a Gordon herczeg egyik juhászának volt egy colliéje, mely a mocsárfajd föllelésében és jelezésében kitűnő volt. Állítólag a herczeg ezen szukából tenyésztett volna és ez lenne a Gordonsetter eredete. Evek előtt bírt egy barátom egy erős fekete-vörös terriervei, melyben hat generátión keresztül kimutatliatólag nem volt idegen vér, és ez is jól dolgozott a fajdokra. Sőt angol írók megemlékeznek egy disznóról, mely szintén bírt e képességgel. Az ily kivételek azonban csak páratlan ritkaságuk miatt érdemlik meg az említést. Sőt az ilyeneknek alapoka is könnyen föltalálható. A fönnevezett collie folyvást a juhok között volt; gyakran látott settereket vadászni s valószínűleg megfigyelte azokat. A collie örökösen emberek társaságában forogván, valamennyi ebfaj között legmagasabb értelmi képességgel bír. Valószínű, hogy a jelzést elébb utánzási vágyból, később passióból gyakorolta. Az én barátom terrierje pedig gyakran vadászott alattomban egy öreg setterrel. Nem hiszem, hogy az ily kivételek a jelzés rovására lennének írhatók, csupán úgy tekinthetők azok, mint az eb életében gyakran előforduló sajátos körülmények. Hogy mily korban jelentkezik a jelzés képessége ? azt más czikkben fejtem ki. Az változik a család és az egyed szerint. Mr. Llewellin »Dash II.«-jétől oly ebek szakadnak, melyek nagyon korán képesek a munkára. Az ily ebek rendkívül értékesek a tenyésztőre nézve. Ámbár a későn fejlőkből (late comer) is fejlődhetik kitűnő képesség; mégis nagy elégtételére szolgál a tenyésztőnek, ha látja azt. AZ AXGOL VIZSLA. 3