Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

II. Az ebek agyvelőképességei

— 24 — Csak hálával viseltethetnek az eb kedvelői a tanár úr iránt, hogy figyelmüket ezen térre fordította, miszerint foglalkozzanak ezen irányban is azon állattal, mely a teremtett állatok összesége között a legmagasabban álló qualitásokkal bir. »Mindenki ösmeriaz ebnek nagy értelmiségét és tanulékonyságát. Tudjuk azt, hogy bizonyos törzsök ezeknek átörökítési képességével birnak, sőt birnak ezzel a nélkül is, hogy az ember általi oktatást igényelnék. Ellenben tudjuk azt is, hogy az embernél, habár lelki tulajdonságai szintén öröklők, ezek jórészben nevelés nélkül mintegy alva maradnak. Bármiféle származású ember, ha hiával van minden nevelésnek, nem sokkal több az idiótánál, s legyen bár az életben bárminő módja, nevelés nélkül nem igen fog mutatni kifejlett magas értelmiséget. Ezek folytán az eb annyival magasabban áll magánál az embernél is, hogy érzékenyebb önkéntes fogékonyságéi értelemmel bír, a mennyiben mintegy ösztöne által vezetve, már legfiatalabb korában tanúi minden őt környező objectumtól, és az ő értelmi fejlődési képessége oly nagy, hogy a legélesebb megfigyelő sem képes megvonni a határvonalat a tanulandók fölfogásának kezdete és azoknak megtanulása között. Láttuk azt, hogy az eb a tárgy elhozatalára taníttatván, első alkalommal oda se hederített; de másnap felhívás nélkül szépen elhozott valamit. Bizonyos ebből az, hogy első napon is figyelemmel kísérte a leczkét. Látjuk azután némely fajnál azt, hogy a mit tanúit, soha sem felejti el. Ügy látszik, mintha agy velejének nem annyira mély, lázas alkata, mint inkább árnyékszerű viszfénye működnék, mely arra nézve, mire az embernek hosszú idő kell — csak