Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

I. A tenyésztésről általánosságban

— IG —hogy a faj nem zárja magában a változhatlanság fogalmát. Ugy tapasztaljuk, hogy egy állatfajnak egyedei bizonyos meghatározott jellegű vidéken egymás között elődjeikben s utódjaikban hasonlók. Más vidékeken ismét oly csoportokra bukkanunk, melyek, habár azon vidék nem hazájuk, mégis megtartották fajjellegüket. Tapasztaljuk, hogy a szomszédországok vadállatai nem mindig egyenlő mértékben különböznek egymástól: miből azt kell következtetnünk, hogy gazdasági viszonyaink házi állatjainkra nagy befolyással birnak. A csupán a földrajzi fogalom által megállapított csoportjai az állatoknak természetes fajnak neveztetnek. Más országokban, de ugyazon természetes fajhoz tartozó állatoknál azt tapasztaljuk, hogy nem birnak az illető csoportok kifejező fajjellegével. Találunk köztük különbséget az alakban, színben, átörökítési képességben. Az ily állatokat fájj ellegnélkülieknek, vagy tisztátlan fajnak mondjuk. Másutt ismét oly állatcsoportokra találunk, melyek világosan mutatják a tenyésztőnek bizonyos határozott czélra való törekvését. Találunk ezeknél oly sajátságokat, melyek generátiókon által egyenlőek maradnak; de egyúttal azt is, hogy ezek bizonyos czélnak felelnek meg és hogy ezen czélra ezek mintegy szándékosan alakíttattak. Fölismerjük ezeken határozottan az emberi művészet bélyegét, s ezeket c u 11 ú rfajoknak nevezzük. Hogy a fajokat megkülönböztethessük, oly tulajdonságokhoz kell folyamodnunk, melyek által a zoologus az ő rendszerének nemeit diagnostice irja körűi. Ezek a varietas zoologiai, helyesebben: morphológiai ismérvei az állattanászok értelmében, tehát a tenyésztő fajai.