Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

XVI. A pointer

— 102 — rendkívül finom orr, ép oly gyengéje volt a lustaság és hirtelen fáradás. E mellett még némi okul szolgálhatott a szin is, mivel oly sok esetben világos a fehér alapnak előnye az egyszínű sötét szin előtt. A keresztezésnek ideje pontosan meg nem határozható ; de az kétségen felül áll, hogy a mai pointer mesterséges tenyésztésnek az eredménye s igy csak fokozatosan lehetett ez irányban czélt érni. Hogy ez valami nagyon régen nem történhetett, kitűnik abból, hogy régi irók róla említést nem tesznek. P. o. DL Cai U S emliti a spánielt, a settert, de a pointerről sehol nem emlékezik. O erősen hangsúlyozza a spaniel spanyol eredetét, s miután a spanyol pointer is onnan származik, bizonyosan fölemlíti vala, ha lett volna róla tudomása ? Gervase Markham ugyan erősen beszél a setting dogról; de sehol sem tesz a pointerről említést. Ezen század megnyíltára tehető az idő, midőn erről irni kezdtek. Ennek az oka azonban az is lehet, hogy a lővadászatnak a röpülő vadra való terjedése innen datálódik. Addig a hálóval való fogdosásnál természetszerűleg a setter volt a különleges ebfaj. Ebből önként folyik azon következtetés, hogy a pointer behozatalának causa finalisa a lőfegyvereknek a madárvadászatokra való használata volt. Kétségtelen az is, hogy ezen időben a setter kiesett a használatból mindaddig, mig apáink azon tévhitökből, hogy ezek az uj kívánalmaknak meg nem felelnek, fel nem ocsúdtak, mig át nem látták azt, hogy a setter is képes ahhoz aránylag könnyen alkalmazkodni.