Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

XV. Az idomitásról

— 95 — getéssel, habár sokan azon tévhitben vannak, hogy a vizslát a megállásra csak mesterségesen lehet betanítani. (!!!) A síp használata idegessé teszi az ebet. Hogy erre mi szükség van ? azt én nem birom belátni. Ha az eb valamely szó használata mellett betaníttatikalehasalásra; ha azután avad kiröpülésekor ugyanezen szóhasználtatik — úgy avizsla megérti azt, hogy a vad kiröppenése egyenlő azzal, hogy neki lekell hasalnia. Míg nem tenné magától; ott a zsineg. Épen így járhatunk el a megállásnál s ez esetben a vad szimatját azonosítja a kölyök a lehasalási commandóval. S ez az épen, mire szükségünk van. A síp elől némelyik elsompolyodik; másik — kivált, ha hibázott — épen rá se hederít; van olyan is, mely a büntetést egyáltalán nem tűri. így állván a dolog, mire való az? De a zsineggel betörhető valamennyi. Nem téveszti ez el a hatását a legkeményebbre sem, és nem teszi idegessé a legpuhábbat sem, ha azt lágyan kezeljük. Én soha sípot nem használtam, s mégis hány ebet tanítottam apportírozni, vízbe menni etc. csupán zsineggel. Tapasztalatlan egyének már egyetlen naptól nagy eredményt várnak. Valójában azonban az állat csak gyakori ismétlés által tanúihatja meg, értheti meg, s tarthatja eszében a leczkét. »Amit az könnyen tanúi, hirtelen is e 1fe ejti. És csak az időéstürelem segélyével