Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

XV. Az idomitásról

— 85 — tartással nagy eredményt ért el az idomításban. Később azonban a keresztezésnek se vége, se hossza nem volt, s a kikerűlhetlen eredmény egy elkorcsosúlt vizslafaj lett; oly ebek, melyek se nem vizslák, se nem vérebek, hanem melyben mindkettőnek sajátosságai oly szerencsétlenül vegyültek össze, hogy egyik czélra se valók, és hogy annyira-menynyire használhatók legyenek, a dressurának kellett csodákat mívelnie. Azért a ki jó német vizslát akar, tenyészsze a mai kuvaszt visszafelé. Hogy a két faj keresztezéséből semmi sem válhatott, meglátja mindkettőnek létczéljából bárki is. Az egyiknél felszéllel kell a nyugvó vad szimatját fellelni, a másiknak a vérnyomot orrával a földön követni. Csodaállat legyen azután az, mely az eset szerint kellően el bír igazodni. Ily állatok kiválasztott tenyésztésével eljuthatnak talán odáig, hogy talán lesz belőlük valami ? Én ugyan ebben is Schmiedeberggel együtt Tamás vagyok, s azokkal tartok, kik a vizslát is, a vérebet is külön tenyésztették, s mindegyiktől a maga hivatott munkáját követelték meg. XV. Az idomításról. Eredetileg más útasítás volt e könyvbe szánva. Máinyomda alá is készen volt az, midőn mr. George Lowe szívességéből egy, a múlt év végén egész Anglia sportirodalma által nagyon előnyösen méltatott kis könyv »Dog breaking by William E1 o y d« jutott birtokomba. Megtoldva van ez F. R, Bevan jegyzeteivel. Miután ebben minden sallang nélkül, röviden, érthető modorban és észszerűen megvan mindaz, mit e téren tudni