A pesti állatkert ismertetése egy szakértőtől. Pest, Emich Gusztáv, 1866. / Sz.Zs. 1463

16 gos alkota által. Hossza három és fél, négy láb, röpterje nyolcz láb, feje , és nyaka fehér pehelylyel vékonyan fedett, s inkább liba, mint orvmadár nyakhoz hasonlítható, csőre erős, szemei kicsinyek. Nyakszirtét a véneknek fehér pehelyörv köríti, a fiatalokét pedig keskeny, hosszú, barna tollörv. Déli Európában mindenütt honos, nálunk gyakori, különösen az aldunai szirtfalakon, hol társaságaan tanyáz s fészkét szirtüregekbe rakja. Alattomos, gyáva madár, mely nem egy könnyen szelídíthető, haragjában nyakát nyílsebesen lövelli ellene felé, rekedt sziszegő hangot hallatva. Magasan fölötte áll az épen leirt fajnak a barna keselyű. Kinézése daliabb, mondhatni méltóságteljes; tollazata feketebarna; szemeinek tekintete merész; egyenes, majdnem kihívó magatartása elárulja, hogy sokkal közelebb áll a délczeg, harczias sasokhoz, mint a csupán döggel táplálkozó fakó kzselyü. Egyetlen tekintetet vetve e madárra, meg kell a felől győződnünk, hogy ö, ha kell, vagy legalább ha a szükség rákényszeríti, kész harczot is állani. E sorok irója sok barna keselyűt tartott évekig, s több példányt maga növelt fel. Észleletei után állíthatja, hogy értelem tekintetében is messze fölötte áll a más fajú keselyüknek. Életmódjában is sokban eltér azoktól. E tekintélyes orvmadár oly kevéssé ismert még a szakemberek előtt is, bogy épen nem tartom szükségfelettinek tüzetesebb ismertetését adni. Az állatkertnek egyik feladata megismertetni a közönséggel bazai érdekesebb állatainkat; az állatkert leírójának kétszeres kötelessége ép ezekre felhívni a figyelmet, s hol csak teheti uj, eddig kevéssé, vagy épen nem ismert adatokat közölni. Ennyit igazolásomul, ha netalán hosszúnak tiinne fel valaki előtt az alább következő jellemrajz. A barna keselyű sötétbarna, nyakának felső fele csupasz és kékes szinii, zilált, hosszú tollakból férgén álló örv által körítve; vállain tollpamat látható; csüdei (Läufe) testszinüek ; hossza 3V

2—4'/

2 láb, röpterje 9—9 */

2 láb. A fiatalok sokkal sötétebbek; fénylőén feketebarnák. Európában leggyakrabban fordul elő Spanyolországban és nálunk. Egyike a legszebb és legkitűnőbb repülőknek; naponta képes kétszáz mértföldnyi területet átrepülni. A fakó keselyűtől abban is különbözik, hogy nem él társaságban és fészkelő helyül nem szirt üregeket választ. Páranként él, legszívesebben hegyes vidékeken, hol fészkét óriás cser, tölgy és hársfára