Habsburg Rudolf: Utazás a Keleten (Budapest, 1883)

I. Kötet - III. Rész. (Utazás Abuksárba. Vadászatok Fájum tartományban. Visszautazás Abuksárba. Siut felé)

90 lépésnyire állottak tekintélyes sátraink; tűz lobogott a szabadban s az arabok a part bokrai között guggoltak. Taxis herceg fogadott, ő már reggel érkezett ide a nagy karavánnal. Megérkezésünk után azonnal az erre külön berendezett ebédlő sátorban az arab szakács pompás főztjét étkeztük fel. A sátrak csinos szövetekből s kényelmesen rendeztettek be ; két-két ur lakott együtt mindegyikben s a szellős otthon, ágyakkal s még asztalokkal is kedveskedett. Nyilt tűzön jó ételeket készíteni s a sátrakat gyorsan és kényelmesen felépíteni, azt egyedül csak a keletiek értik, utazzék tehát a ki teheti, e pompás emberekhez. Ebéd után dohányoztunk, csevegtünk, s a jövő napra terveket csináltunk; 10 óra felé csend uralkodott a sátortáborban , kísérteties fehér köpenyegeikbe burkoltan, a szabad ég alatt, az arabok is feküdtek már a homokban. Az éj korántsem mult el oly simán, mint azt, a gyönyörű est után, reméltük. Erős szélvihar támadt s egy kissé nagyon is durván fütyült sátraink között. Hassán, a tolmács, egyik sátortól a másikhoz csúszott s a karókat mélyebbre verte a földbe. Nagybátyám s az én sátramnak, mi ketten együtt alvánk, egyik oldalfalát szakította el a forgószél, s igy a hűvös léghuzam által felébresztetvén álmainkból, a ránk mosolygó csillagos eget elég alkalmunk volt megbámulni. Szerencsére a kár csakhamar helyreüttetett s reggel felé el veszté a vihar erejét. Igen korán, még napkelte előtt reggeliztünk; a sziget partjain akartunk elszéledni, hogy a vizi madarak húzását megfigyelhessük s lesre kedvező helyet keressünk.