Habsburg Rudolf: Utazás a Keleten (Budapest, 1883)

I. Kötet - III. Rész. (Utazás Abuksárba. Vadászatok Fájum tartományban. Visszautazás Abuksárba. Siut felé)

87 figyelmessé téve, néhány eb elősietett s dühös küzdelemre kelt a farkassal, melynek én, egy kedvező pillanatban lövésre kapva fegyveremet, csakhamar véget vetettem. Egyetlen egy farkas képezte azon vadászatnak a zsákmányát, a mely könnyen fényes lehetett volna, mert legalább négy külömböző farkasra történt lövés. A vadászat folytatására nem lehetett gondolni, mert az ebek, egyik a másik után, agyon fáradva jelentek meg a nádas szélén; a derék állatok nagy munkát végeztek az égető hőségben. Visszatértünk tehát lovainkhoz, többé-kevésbbé emelkedett hangulatban mindnyájan s csodálkozva beszélgettünk ez ország vadbőségéről s azon komikus dologról, hogy a ragadozó állatokra épen oly módon vadásztunk, mint otthon termőföldeinken a foglyokra. A karaván csakhamar mozgásba jött ismét, s rosz, némely helyütt mocsáros úton kígyózott a kövér zöld mezőkön tova. A nap jót akart velünk s valóban afrikai mód égetett; egy csinos fáta-morgána a lég hevéről tanúskodott, s még a lovam mellett menő Berber is feltűnően lihegve átkozta a meleget. Sajátságos legény volt ez. Szerecsen vér forrt ereiben , fekete forradásokkal telt arca, hegyes, bodros szakála legalább ezt bizonyíták, finom vonásai azonban arab befolyásra vallottak. Reá biztam fegyveremet s gyönyörrel, fehér fogait vicsorítva, szaktekintettel vizsgálta a nyugoti puskát. Csinos kilátással kedveskedett utunk, mosolygó termőföldeken , szürkészöld parti bokrokon át <ü Birket-elKarun tavának távoli víztükréig, s ezen túl, a Sahara