Habsburg Rudolf: Utazás a Keleten (Budapest, 1883)

I. Kötet - I. Rész. (Előkészületek. Elutazás Bécsből. Miramárhajó. Korfu. Zante. Alexandriafelé)

16 ültünk s néhány utcán át, a város apró házai mellett el, a part hosszában kocsikáztunk. A kocsiút csakhamar megszűnt, s mi gyalog folytattuk kerteken, mezőkön, száraz záporpatakokon át, olajfák között utunkat a hegy aljáig. Itt két részre oszlott a társaság. Én az emberi telepek végpontjai mellett, meredek, örökzöld bokrokkal sűrűen benőtt lejtőkön, sziklalapokon és görkőhalmokon másztam fölfelé. A felmenés fáradságos s érdektelen vala; a nap erősen sütött s mi céltalanul cipeltük fegyvereinket. — Vadnak hire sem volt itt, a madárvilág is csak gyéren képviseltetett; alig láttunk néhány itt telelő közép-európai példányt. A hegy csúcsán egy egyszerű és dísztelen búcsújáró templom áll, mellette a pópa és szolgái lakása. Az egész egy piszkos, elhagyatott rom-kép. Ez épület mellett sajátságos kőalakzatokból összerakott gömbölyű sziklakép emelkedik, a mely messziről látható s már egy nappal előbb a tengeren feltűnt,. E legmagasabb pontra is fel kellett jutnunk s igy nagy nehezen felmásztunk a sziklalapokon csak azért, hogy lobogóként egy póznára kötött zsebkendőt tűzhessünk a fokára. A kilátás nagyon szép volt, de nem élvezhettük sokáig, mert a vihar ismét egy hűvös pásztás esőt hozott a tenger felöl. A pópa meghivott egy pohár borra. A hosszú szakállú, hosszú hajfürtű tiszteletreméltó férfiú a legszivélyesebben szolgált meglehetős rosz sajttal, kenyérrel s valóban igen jó, de igen tüzes síkföldi borral, a mely a közönséges spanyol italokra nagyon emlékeztetett. A szoba