Habsburg Rudolf: Utazás a Keleten (Budapest, 1883)

I. Kötet - IV. Rész. (Megérkezés Siutba. A nílusi hajó. Utazás a Níluson Assuanig. Philae

163 Núbia védasszonya, Izis istennő, e szigeten kiváló szentnek hirében állott. Oltárain az egyiptomiak és a núbiaiak versenyezve áldoztak s egyenlő áhítattal imádták. Templomainak tarkára festett falai és oszlopai még ma is ama vidám isteni tisztelet hatását idézik elő, mely még fény- és színekben is külső kifejezésre jutott. Midőn Izisnek szentélyei elhagyattak és feledésbe mentek, az ifjú keresztyénség legrégibb templomainak egyikét építette itt fel, a hová a núbiai barabrák jámbor lelkesedéssel zarándokoltak. Ma felhagytak az ősök keresztyén hitével, s egykori vallásuknak csak a nyelv tartá fenn, a »vasárnap«,Kirage (görögül Rupia/Jj)megnevezésében az emlékét. A barabrak a szó szoros értelmében musulmánok lettek, régi hazájuk azonban, Philaevel mint központtal ugyanaz maradt. Miután a templomnak minden részét figyelmesen átkutattuk, a régi falak számtalan maradványain, romjain és törmelékein át, a sziget legszélsőbb déli fokához mentünk. Egy ős egyiptomi lapos födél alatt lépcsőzetesen esik a szürke szikla a folyamba; sűrű dús bokrok s magas fű környezi a sötét követ. Bánatos érzelmekkel hatoltam a végső, hirtelen eső szélig s merengve néztem a szent Nílusra, a szélesbedő völgyre s Núbia mezőire. Utazásom egy nagy részét befejeztem, legdélibb célpontunkat elértük. 11*