Habsburg Rudolf: Utazás a Keleten (Budapest, 1883)

I. Kötet - IV. Rész. (Megérkezés Siutba. A nílusi hajó. Utazás a Níluson Assuanig. Philae

157 A széles völgy éjszaki szélén izzó melegben lovagoltunk a sírváros rendetlen zűrzavarán át; rövid idő múlva gyérebbek és gyérebbek lettek a sírok s az emberi tevékenység nyomai lassan-lassan egészen eltűntek. Egyetlen fűszál sem örvendezteti meg itt a szemet, fényes kő, homok és poron kívül mit sem lát az ember, s e mellett még egyenetlen a sivatag, egyik halom a másikat követi rajta. A sajátságos alakú gráníttuskók a kőbánya közelségére vallottak; csakhamar feltűnt egy sziklaoldal, s ez alatt, részben a törmelék által födötten, egy fekvő obeliszk. Erről és általában Assuánról legyen szabad Brugs barátom szavait idézni e helyütt: »Assuán, az ó-egyptomiak Suan-ja, a görögök Syene-je, Egyiptom legdélibb határvárosa, ma egyiptomiak s arabok által lakatik s a vörös tengerig terjedő sivatag lakói közül a szomszéd törzsek sűrűn látogatják. Az itt, kezdődő gránitország szikláit gazdagon fedik a minden korszakbeli feliratok, melyek az itt utazott egyiptomi udvari hivatalnokok jelenlétéről tanúskodnak. A város délkeleti részén, az úgynevezett »vörös hegyen* ezer meg ezer munkás aknázta ki, a pharaók parancsára, a gazdag kőbányákat, melyekből az obeliszkek, szobrok, kápolnák s koporsókhoz szükségelt kemény kőtömegek törettek. Egy bevégezetlen obeliszk még ma is ott helyben hever, hasztalan várakozva arra, hogy eredeti céljának megfeleljen.« A pharaók korától, érintetlenül pihennek az óriás kőbányák, a kitört sziklaoldalak, a szétrobbantott kőtuskók, s néma bizonyságtételt tesznek arról az eltűnt műveltségről. amely e vidéken évezredek előtt honolt.