Habsburg Rudolf: Utazás a Keleten (Budapest, 1883)

I. Kötet - IV. Rész. (Megérkezés Siutba. A nílusi hajó. Utazás a Níluson Assuanig. Philae

146 Étkezés után a szárazföldre mentünk, hol a mudir (kormányzó) a legbarátságosabban fogadott. Szamarakon lovagoltunk a város szélén a közeli hires templomhoz. Esne, az ó-egyiptomiak által Seni-nek, a görögök által, az itt tiszteletben tartott szent hal: Latus után Latopolisnak nevezve, számos szentélylyel birt., a melyek a vidra fejű Chnum (építő) istennek szenteltettek, s a melyekből mindössze is egy, a modem város talajába jó mélyen sülyedt nagyobb épületnek az előcsarnoka maradt meg utolsó jelként korunk számára. Egy ó-egyiptomi, az alexandriai évszámításon alapuló naptár s a tetőzetnek csillagászati képei azonban még mindig kiváló értéket kölcsönöznek a római császárság idejéből származó műnek. A fáklyák fényénél igen jó benyomást gyakorolt az emberre e szép — habár viszonylag a többi emlékekhez, uj-korhoz tartozó — templom-csarnok s jó hosszú ideig időztünk, az érdekes képet élvezve, komor és szürke falai között. —- Visszatérve, s a barátságos mudir meghívásának engedve, az utazó társaság, a földszintes, nem valami gazdagon berendezett kormányzói épületben heverészett csakhamar a nagy pamlagokon, s kedélyesen füstölve, a kávét szörpölgette; alig váltattak ki az első udvariassági szólamok, az ajtó már is feltárult s könnyű lábu táncosnők lejtettek be. A sajátságos zene megcsendült s mi ismét a csoporttánc kétes élvezetében részesültünk. A leányok itt nem valának szépek, csak egy abissiniainak volt feltűnően éles arcvonása s fénylő sötétbarna haja.