Habsburg Rudolf: Utazás a Keleten (Budapest, 1883)

I. Kötet - III. Rész. (Utazás Abuksárba. Vadászatok Fájum tartományban. Visszautazás Abuksárba. Siut felé)

107 érintetlenül állott. A legjobb remények siettették lépteinket feléje. Egy hosszú, de száraz csatorna mentében, a töltésen haladva beszéltük meg a megkezdendő vadászatot. Midőn helyre érkeztünk, mindenek előtt a lövészek állíttattak fel. A nagyherceg a csatorna szögletén maradt; azon az oldalon, a melyen a mező a csatorna-töltésig terjedt, állott Hoyos és én; a többi urak a nádas többi oldalait fogták körül; sajnos, hogy kevesen valánk, s az egyes lövészek közötti távolság nagy maradt. Állásunkhoz közel bivalyok és tevék legeltek s az egész épen nem birt európai fogalmak szerint a farkasvadászat jellegével. Alig hatoltak be irtózatos ordítással a cukor-nádasba a fekete hajtók, szomszédom már is a nádasba lőtt; erre csakhamar egy feltűnően izmos farkas szökött ki köztem s közötte, s hosszú ugrásokkal igyekezett a csatornán át. A nagy távolság dacára is a töltésre futottam s mind a két csövem töltését a menekvő állat után küldtem, mire az a mezőkön keresztül, hátsó jobb talpát fájlalva, iramodott tova. Csakhamar megjelentek a hajtók is. A barna fellah-k s különösen a ruházatban nagy hiányt szenvedő számos szerecsen, mindegyik egy-egy letört cukornádszárat rágva, sajátságos képet alkotott a sárga nád között. Még egyszer áthajtattuk a nádast. Ez úttal bal szomszédom lőtt, először, s az első tüzelésre meglehetős nagy farkast terített le; csakhamar ropogott a baloldalon is a puska, az ott álló lövész töltése keményen súrolta a farkast, a mely összeszedve magát,