Habsburg Rudolf: Utazás a Keleten (Budapest, 1883)

I. Kötet - III. Rész. (Utazás Abuksárba. Vadászatok Fájum tartományban. Visszautazás Abuksárba. Siut felé)

101 szaki és déli irányban, t.amarika, káka és sűrű fű-cserjés fedi hosszábon a partot; a dús tenyészet e keskeny szalagja, a melyen az ember át sem hatolhat, némely helyen alig 10—20 lépésnyi széles. A nagy halmos, völgyes, lapos, dombos sivatag egészen a növényzetig terjed, s részint finom porzó alakú, részint durva tarka kövekkel fedett. A földnyelv melletti cserjés elején, Saurma báró visszamaradt a borzebekkel, a többi vadászoknak, terve szerint, a sivatag szélén kellett bizonyos távolságban felállaniok; én a legtávolabbi pontot választottam s oly helyet foglaltam el, a hol a bokrok egy kis utcát nyitottak s én egész a partig szabad célzást nyertem, az első hajtásnak ez volt természetes határa. A sivatag homokján áthaladva, nagyon sok nyomot volt alkalmunk észlelni; a mint látszik, a ragadozó állatok éjjelenként ellátogatnak a sivatagból, szomjuk enyhítése s az alvó vízi madarak megrohanása céljából, a partokhoz. Csapás csapás mellett haladt; a hyénák nyoma ott volt a farkasok, sakálok, sivatag-rókák nyomai mellett, sőt még a nagy gyík által húzott vonal, s az ijesztő szemüveges kigyó széles szalagja sem hiányzott a homokban. Alig érkeztem helyemre, a kutyák már is megkezdték, habár még messze távol, a vadászatot. A hajtás gyors vala, a hangos csaholás mindig közelebb jött hozzám. A homokos part szélén egyszerre egy hosszú, szürkés-barna , bozontos, hegyes fejű, formátlanul hosszú, keskeny ormányú állat jelent meg sebesen ügetve. Sze-