Forgách Sándor: Magyar-német, német-magyar vadászműszótár és magyarázata / írta egy öreg vadász. Budapest, Athenaeum, 1875. / Sz.Zs. 1489

Tárgyilagos magyarázat. - I. Fejezet. - A szarvas

— « Hízott Eóvadak kondája = nagyobb száma, Trupp, Rudel. Köröm — Schalen minden lovad tulajdona. Lépés, nyom >— csapa — Die Fährte, — a lépés kirekesztöleg a Ilimet illeti, der Tritt. — Fővadnak lábai vannak, die Läufe. A lábak felett első és liátsó lapoczkák léteznek die Blätter (elől), die Keulen (bátdl). Fővadak hátát remeknek Ziemer, oldalait hevedernek Mittenleib, Flanken nevezik. Fövadnalc van szeme, Lichter, füle Loser, Lauscher, csuhája nem bőre, — Decke ; ő vetkezik május havában, midőn téli szőrét elhányja — verfärbt sich — Fővadnak van billegénye die Blume — Wedel; — hullatója— Weidloch ; — a kimnek van heréje, Kurzioildpret; — pamacs der Pinsel — nemző tagja, Ruthe; tag toka die Scheide ; sutának van szemérme Fruchtblatt, Scheide; van köténye Schiirzé; tölgye Gesöge; mindkettőnek fara, holdja, der Spiegel. Fővad belei das Geräusch, tftdö, máj, sziv neveztetnek vadászrésznek, das Jägerrecht. A fővad nem sovány,

de csekély,géring;őnem szép, nem jó, de erős és lőhető, stark, gut, jagdbar, brav; ő nem kövér, sem zsiros hanem hizott; ö tel-