Forgách Sándor: Magyar-német, német-magyar vadászműszótár és magyarázata / írta egy öreg vadász. Budapest, Athenaeum, 1875. / Sz.Zs. 1489

Tárgyilagos magyarázat. - I. Fejezet. - A jávor

Jávor — 11 — Tenyész nem közötti súly-különbség lényeges; a jó lapátos, melyet 7—8 évesnek tartanak, 650—700 bécsi font terűvel, az annyi éves meddő suta legfeljebb 500 bécsi terűre becsültetnek kizsigerelve. A jávor csapójában csak is ugy keresztez mint a szarvas, schränken; a Iliinek liyoma (

der Tritt), sokkal jelzőbb mint a sutáké; sajátságai a jávornak, liogy sebes iram vagy szökés közben csülökkörmeivel kemény talajon főleg csörtet, schellen, hogy a jávorfaj nem bakog, schrecken, lieili sipít, es klagt nicht. A jávor kitünőleg hall, vernehmen; élesen, tisztán liít, néz, äugen, és szimatol wittern, annak idején leszörel abhären, megvilláz, viaskodik, üzekedésben nem rigyet oly gyakran mint a szarvas, hanem szakadozva bőg. Természetére jóllehet nem oly izgatott és nyugtalan mint a szarvas, megsebesülés után vadászt, vérebet nagy bátran megrohanja, ez érdemben a legnagyobb elővigyázatot nem lehet eléggé ajánlani. A nőstény 40 hétig nehézkes, rendesen egy borját ellik, — mely bak vagy üszke (lásd fővad). Európa északi és északnyugoti részeiben, nevezetesen Litvániában szép számmal, a magas északon tetemes mennyiségben tenyész, — erdő, pagony, befásítás esküdt ellensége, pusztitója; —