Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

A vad űzése

88 Fónagy : A vizslaidomítás Ha megesnék azonban az, hogy az eb bármilyen jól és szabatosan teljesítené a vad nélküli helyen a fekvést, de a mint az első nyulat megállotta, a kiugrás után ő is elugranék, és sem síp, sem semmi vissza nem tarthatná, hogy ezt az űzést mégis megakadályozzuk, készíttessünk egy jó széles nyakravalót és pedig úgy, hogy a nyakra való két egymásra varrott bőr legyen, s az eb nyaka felé álló része jó hegyes szeggel legyen kirakva. Minden szeg egy cmtnyire lehet egymástól, minden egyes szeg pedig 3, legfeljebb 4 milliméternyire álljon ki a bőrből. E szöges bőr tetejére legyen jó erősen a másik keményebb bőr reá varrva, s az egész nyakra való olyan legyen, mint ti rendes két karikás összehúzható nyakra való. Ezen kell az ebet vezetni, -— s a droppoltatásnál ezt néha jól meg kell húzni, hogy az eb megismerje. Ha vadas helyre megyünk, e nyakra való végén levő karikára kössünk egy 10 lépésnyi hosszú spárgát. Ha ebünk áll, igyekezzünk ezen spárga végét megfogni, s így menjünk ebünkhöz. Ha a zsineget kézben tarjuk, és ha ebünk mégis ugranék, kézben van a zsineg vége. Reá kiáltunk »dropp« és a zsineget megrántjuk keményen, — a fájdalmas érzés eszébe fogja majd juttatni a droppot! Az is ajánlatos mód a fekvésre betanított ebnél, hogy zárt helyen lefektetjük és valaki más által beeresztetünk egy nyulat. Az eb persze úgy feküdjék, hogy a beeresztett nyulat azonnal meglássa, míg a beeresztőt ne. Ha élénk érdeklődést mutatna, s talán fel is emelkednék, azonnal hallatnunk kell a kommandot, s reá kell legyintenünk egy korbácscsal. Ha lefeküdt szépen és nyugodt marad, meg kell őt di-