Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

A vad űzése

86 Fónagy : A vizslaidumítás Ez aztán vadászat! Egy szem puskaport sem lob­bantottunk el, mégis van kacsa is, nyúl is; h'ja, ezek a leghíresebb kutyák! Az is igaz aztán, hogy haza menve, elcsapódnak és majd a mészárszék előtt kap­nak könyörületből valami romlott hust! No lám! Még ez is milyen kitűnő dolog! Enniök sem kell adni, még is megmaradnak ; a milyen a gazda, olyan a kutyája is — és viszont. És szent Hubert! Ezek az urak még az ő hires vizslájukkal tisztességes vadászok közé is mernek menni! Hát biz, ez ázsiai egy állapot! Az ilyen és ehhez hasonló apportiroztatások ok­vetlen tönkre teszik az ebet! Óvakodjunk vizsláinkkal nyulat apportiroztatni! A nyúl apportiroztatását soha semmi körülmények között meg ne próbáljuk. Vagy lőjük meg a nyulat úgy, hogy az meg se mozduljon, s aztán ne rösteljünk hozzá lehajolni, — vagy ha meglőttük, de rosszul, figyeljük meg, melyik irányban tiint el. Tehetünk egy kört az ebbel a hely felé, a hol a sebzett nyulat feküdni véljük. Oda érve, a helyet jól kikeressük, s ha a nyúl elesett, ebünk azt ismét megtalálja, vagy ha még föl nem fordult, ismét lőhetünk reá! Hanem egy­két nyúl elhozatalával ne tegyük örökre tönkre az értékes jó kutyánkat. Ha azonban ebünk beleesett volna a vadűzés hibájába vagy egy elrontott ebet kapnánk, és ha az eb megérdemli a fáradságot, következő javítási mód­szerhez nyúljunk: Ebünket a tanítás kezdetén zárjuk el magá­nyos zárkába olyan helyre, sol senki sem szólhat hozzá, sem más eb társasága nem nyújt neki szóra­kozást, s mint a szófogadatlan ebet, úgy tanítsuk, s

Next

/
Thumbnails
Contents