Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

Szófogadatlanság

Az elrontott vizslának liibái stb. 79 vissza sem fordult, Már 400 lépésnyire lehetett, midőn belevetette magát a nagy kukoriczába, de mindez oly gyorsan történt, hogy a legsebesebb paripa mindezt gyorsabban nem végezhette volna, En csak agártól láttam ilyen iramot! Nem tudtam elképzelni, hogy mi lesz ennek a következménye ? Azt láttam, hogy egy rettenetesen elrontott ehet küldtek nekem ajándékba s valószínűleg azért, mert volt tulajdonosai restelték főbe üttetni vagy agyonlövetni. Meg voltam győződve, hogy a settert soha sem fogom viszont látni, — és sajnáltam a szép uj szíjat, a melyet nyakára kötöttem volt. Gondolkozva a szegény setter sorsa felől, leültem a kukoricza szélén, az ut mellett levő árok partra. Ebbe a kukoriczába iramodott be az én uj jószágom, - de .hogy megkaphassam, arról már lemondtam ! Egyszerre kitűnő csaholást hallottam! A csaholó hajtó eb felém közeledett! Hirtelen felugrottam ülő helyzetemből s figyeltem. A nyűl kis idő múlva tőlem mintegy 4ü lépésnyire kiugrik a kukoriczáhól, átveti magát az árkon, s beleszalad az üt második oldalán levő kukoriczába. Én nagy gyorsasággal a helyre szaladok, a hol a nyúl az árkon keresztül ugrott, és alig volt annyi időm, hogy az árokba vessem magamat, mire nagy csaholva egy kutya, az én setterem, jött, nyakán a szép uj szíjjal! A mint a kukoriczáhól a nyúl nyomon pompásan kijött, mellettem kellett volna elszaladnia, ezen szándékát azonban nem vihette ki, mert elkaptam az első lábait s az ebet magamhoz rántottam le az árokba, s hogy megemlékezzék, még meg is traktáltam, persze korbácscsal!