Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

A vizslával való vadászat, a vizsla vezetése

A vizslával való vadászat 63 háromszor, az engedelmes eh visszajön,. de amint újból elvezetjük, azonnal az előbbeni irányba megy, s nem oda, a hová akarjuk. Már majdnem bosszankodunk, de ha az eb után megyünk, tapasztalni fogjuk, hogy a foglyok elhagyták azt a helyet, a hová leszállottak s lábolva egészen más irányba mentek és épen abba. az irányba, melybe ebünk folyton mermi óhajtott volna. Ilyen és ehhez hasonló eset akárhányszor megtörténik, s így igen czélszerű, ha ebünkben megbízunk, őt munkájától el nem vonjuk. Az eb ez által megszokja az önálló működést és ösztöne mindig jobbanjobban fejlődik, tökéletesedik. Társas-vadászatokra csak egészen és jól bevezetett ebet szabad vinnünk. Igen jól tudjuk, hogy a rossz fajú és természetű ebek vadászaton megkergetik a vadat. Itt kiabálás, ott korbácsolás hallatszik. Ilyen társaságban még a kész eb is elromlik, hát még egy fiatal kezdő eb hogyne romlanék el! De meg a köteles kímélettel sem összeegyeztethető dolog az, hogy ebünket társas - vadászatokon tanítgassuk! Ha pedig kezdő ebbel mégis kívánnánk társas-vadászaton résztvenni, ha tehetjük, inkább a vonal szélén járjunk, s lehetőleg más kutyájától messze! Ha szomszédunk ideges lenne és a vizsla keresésétől félne s azt hinné, hogy az valamit fölver, az esetben rendeljük az ebet hátra s csak ott engedjük előre, ahol egy kissé eltávozhatunk a szomszédtól is, ahol már csak magunknak kerestethetünk. Az eb vezetése azonban, akár vagyunk magunk, akár másokkal együtt, mindig a legsimábban, lárma nélkül úgyszólva nesztelenül történjék. Beszélni az ebhez absolute soha sem szabad, kivéve »előre«, »psz«,