Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

A vizslával való vadászat, a vizsla vezetése

58 Fónagy : A vizslaidomítás. magunk bele ne essünk! Hogy milyen módon vezessük ebünket helyesen a vadászaton, s hogy pl. én hogy szoktam azt vezetni, a következőkben adom elő: Igyekezzünk főkép azon, hogy sem másoknak, sem magunknak soha alkalmatlanok ne legyünk. Ha egyedül megyünk vadászatra, bármely hibába esünk magunk, vagy a vizsla, ez csak a magunk baja. Másképen van azonban, ha társaságban megyünk vadászni! Itt mindenekelőtt az egész társaság kiván tőlünk figyelmet, s már a jó ízlés is úgy hozza magával, hogy másoknak kellemetlenséget ne szerezzünk. ítészemről szivesen kizárnám a társas-vadászatról az olyan vadászt, ki ebével együtt alkalmatlanságot szerez a társaságnak, mert nagyon természetes, hogy mindig a tulajdonos felelős ebe magaviseletéért is. Ha egyedül megyünk vadászatra, az ebet épen úgy viszszük vezetéken, vagy kocsin, mint azt a bevezetésnél tettük. Kiérve a vadászterületre, ebünket lefektetjük, míg magunk az előkészületeket megteszszük a vadászathoz és ha rendben vagyunk egészen és fegyverünk már töltve van, ebünket megsimogatjuk, megdicsérjük s keresésre előrebocsátjuk. Ha a terület sík, s ebünket bármely távolságban szemmel tarthatjuk, engedjük meg, hogy jó kiszaladja magát, ha azonban 100 lépésnél is túl ment volna, fújjunk bele sípunkba röviden és fektessük le; menjünk hozzá, szabadítsuk fel s ereszszük újra keresni. Az eleresztéskor azonban hosszasat pisszentsünk és a »lassan« kommandot hallassuk. Ha tüze még mindig nagy, s igen előre menne, ismét fektessük le, s hívjuk magunkhoz, fektessük le magunk előtt és ismét figyelmeztessük a lassúbb keresésre. Most azonban más irányba küldjük keresni és