Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

A vizslával való vadászat, a vizsla vezetése

56 Fónagy : A vizslaidomítás. hagyja a. rongy ebet, mint egy fényesnek Ígérkező délután megrontóját, Hogy maga adna neki enni, arról szó sincs, sőt még másnak sem mondja meg, hogy a kifáradt ebről gondoskodjék. Minek is, mikor az egész délutánt tönkre tette! Az eddig kényeztetett, dédelgetett kedvencz nem tudja mire vélni ezt a változást! Nem tudja felfogni, hogy tulajdonképen mi is történt hát! Eddig majdnem ő volt, a háznál az első személy, most meg még enni is alig kap, összerugdossák, szóval úgy bánnak vele, a milyen bánásmódhoz eddig szokva nem volt! A legtöbb esetben egy ilyen bánásmód elég, hogy ebünket eg y s z e r s m i n d e n k o r r a tönkretegyük! Az igy vezetett ebből nem lesz semmi, félve megy vadászatra, mert ott minden ok nélkül gorombáskodnak vele. Az ilyen ebre szokták mondani, hogy agyon van dressirozva! Az ilyen ebekből lesznek az úgyszólván semmit sem álló ebek. Ezek nem tudnak keresni és nagyon ritkán állják meg a vadat. Vannak olyanok is, a melyek, ha néha állanak is, gazdájuk közeledésére ott hagyják a vadat; félnek, hogy lesz megint verés és a vad esetleges lelövése, vagy el nem ejtése után persze az az első dolga az ilyen vadásznak, hogy ebét megtángálja azért a magaviseletért, a mit szegény állat úgy ért aztán, hogy miért merte ő azt a vadat megállani? Csak ötször-hatszor kell így vadászni az ebbel, s aztán úgy elromlik, hogy azt helyrehozni lehetetlen. Szaladjon inkább össze-vissza az eb, mint valami őrült, ezt még meglehet a becsületes keresésre szoktatni, tanítani, de a fentebb előadott módon helybenhagyott ebet soha sem fogja helyrehozni senki.