Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

A vizsla bevezetése

42 Fónagy : A vizslaidomítás. Ha az történnék meg, hogy ebünknek orrában szimat van, de a vadat nem állja meg, és mégis egyenesen rámegy a vadra, s azt kiveri, mindig figyeljünk reá, s ha látjuk ebünkön, hogy orrában van a vad szimatja, igyekezzünk őt visszatartani; pisszentsünk neki s igyekezzünk őt csendességre birni; ha pedig e közben a vad kitörne, azonnal fektessük le, ne nagyon dicsérgessük, de mégis dicsérjük meg és intsük csendességre. Vagy pedig, amint észreveszszük, hogy ebünk orrában vad szimatja van, azonnal fektessük őt füttyszóra, siessünk hozzá, pisszentés által intsük az óvatosságra, s magunk is, mintha húznánk ebünkkel együtt, előre hajolva, óvatosan menjünk, folytonosan pisszentve, míg ebünk meg nem áll; ekkor megdicsérjük, fenyegetve hagyjuk el őt, s úgy verjük ki a vadat! A vad kitörésekor droppoltassuk és ha mindezeket megtette, — dicsérjük meg nagyon. Ha az történnék meg, hogy ebünk nem veszi észre a vad szimatját és egyszer csak hirtelen kitör mellőle a vad, ez esetben ebünket fektessük le azonnal; fekvés után dicsérjük meg, szabadítsuk fel s vezessük a vad fekvésére, ismertessük meg vele a vad szimatját, s ott azután fektessük le. Ezután próbáljuk tovább vezetni, míg vadat nem áll, mely esetben úgy járunk el, mint azt már fentebb említettem. Ha az eb mindezeket igen jól tudja, vihetünk magunkkal lőfegyvert is, s lőhetünk ebünk előtt vadat. Ozélszerű, ha először szárnyas-vadat lövünk előtte. Az ebnek már a vad kitörésekor droppolni kell, ha ezt nem tenné meg, inkább ne is lőjünk a vadra, hanem mindenekelőtt droppoltassuk le ebünket, és ha ezt megtette és még van időnk lövésre, akkor lőhetünk a vadra.