Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

A vizsla bevezetése

40 Fónagy : A vizslaidomítás. jiik magunkat szenvedélyünk által elragadtatni, s így összes figyelmünk ebünkön lesz. Ha ebünket akár vezetéken, akár szabadon, beviszsziik a vaddús területre, első dolgunk legyen őt lefektetni. Ezt különben mindig meg kell tétetni vele, mert így tüzét kifújja és mindjárt tudja, hogy kézben van, s az első lefekvést emlékezetében is fogja tartani. Ha szépen kitartotta a fekvést, megsimogatjuk, megdicsérjük, felszabadítjuk és keresésre előre küldjük; 1 2 perczig hagyjuk keresni, s akkor síppal lefektetjük, hozzásietünk, megdicsérjük, s a további keresésre engedelmet adunk. Ha ebünk előtt vagy szárnyas (minden esetre sokkal jobb, ha először szárnyas vadat talál), vagy nyúl törne ki, igen-igen óvatosak legyünk. Többféle eshetőség van: vagy észre fogja venni a vadat, s megállja vagy észreveszi és szimat által vonzatva, reá megy a vadra, de nem állja meg. Ha megállja, mindenekelőtt saját magunkat fog el egy kellemes érzés, véghetetlen örömünkre válván ebünk kedves magaviselete. Azonban ne adjuk át magunkét egészen az örömnek, hanem a következő módon járjunk el: Ha ebünk szépen áll, gyorsan siessünk hozzá s úgy álljunk mellé, hogy az eb jobb oldalunkon maradjon, mert ezen az oldalonmagunk is ügyesebbek vagyunk. Az esetleges megugrásnál jobban érvényesíthetjük ügyességünket, ha esetleg ebünkre akarnánk ütni a beugrásnál; — de ha erre szükség nincsen, a szép állásért, jó magaviseletért mindenekelőtt megsimogatjuk, megdicsérjük, »nagyon jól van« stb. szóval megértetjük vele, hogy nagyon jól viseli magát. Ezek után úgy megyünk a vad kiverésére, hogy összes figyelmünk ebünkön marad-