Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

A vizsla bevezetése

A vizsla bevezetése. 35 az első ülésen a kocsis mellett ülőt lökdösi, — szóval a legtöbb vizsla a kocsin alkalmatlan. Hogy ezen rossz tulajdonságoknak egyszer s mindenkorra elejét vegyük, az első kocsizás alkalmával az ebet egyszerűen lefektetjük, s 4 -5 kimenetel után, ha figyelünk reá, és minden felkelésekor kezünkkel reá ütünk és dropp kommandót használunk, meg fogja szokni, hogy ő neki kocsiban csak feküdnie szabad. Ha azonban olyan kocsin szoktunk vadászni járni, a hol a kocsinak ülésalja is van, akkor mindjárt az első alkalommal alá tuszkoljuk őt, »ülés alá« stb. kommandóval, s ha ki akarna jönni, reá legyintünk és vissza kommandirozzuk. Ezen módot követve, a kocsiban csendesen maradó ebünk lesz. Reá térve a bevezetésre, az ebet, a mely a fekvésben már tökéletes, az említett módon vezetéken vadnélküli mezőre, legelőre, szóval szabad helyre kiviszszük. Kiérve, a vezetéket leveszsziik róla és »előre« stb. vezényszóval előre bocsájtjuk az ebet; ujjunkkal, illetve egész kézfejünkkel integetünk, s nyelvünkkel csettentgetünk, bátorítjuk, biztatgatjuk őt az előre menetelre. Most még a keresésről szó sem lehet, s a szél irányára ne is ügyeljünk. Ha ebünk előre ment és keresgélni kezdene, 20—25 lépés előremenetelnél, egy éles sípba röviden s igen határozottan belefúvunk, az eb erre visszafordul s azonnal lökjük fel jobb karunkat; ha nem feküdnék le, dobbantsunk lábunkkal, s kiáltsunk reá »dropp« ; ha lefeküdt, siessünk hozzá és dicsérjük meg, szabadítsuk fel, s engedjük tovább előre szaladni; 5—6 perez elteltével ismét ezt tétessük meg vele; — ha nem feküdnék le, azonnal hozzá kell sietnünk és le kell droppoltatnunk. Ekkor 10 — 15—20 3*