Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

Versenyek

134 Fónagy : A vizslaiclomítás A versenyre vitt ebek száma is egészen minimális volt, s a nyerő eb tulajdonosa később semmivel sem tudta igazolni, bogy ebe a magyar mezőkön valaha dijat nyert; azt soha senki egy árva betűvel sem adta irásba, nem hogy diszes oklevelet adtak volna arról, vájjon megkapta-e a,z eb tulajdonosa az előirányzott -— kitűzött dijat! A verseny után a vadászlap szépen leirta a versenyt, némelyik napi lap a győzőket megemlítette, s ezzel vége volt mindennek. Hanvay Zoltán ur »Sport szilánkok« czimii művében leirja a galanthai 1885-iki versenyt, hévvel és ugy, ahogy az megtörtént, de nem is volt versenyünk több, mely ahhoz hasonló lett volna! Esterházy Béla gróf volt a lelke annak a versenynek, és azóta csak az emlékein tűnődünk. Másképen van az a külföldön! — A morváknál például a versenyt megelőző napon nagy banquettet rendeznek, melyen 100 —120 ember, de többen is részt vesznek; a nyeremény-tárgyak az egylet pompás helyiségében szépen rendezve ki vannak állítva. Az idegenek fogadtatására bizottság van kikiildve s a versenyt ugy a lapok, mint a falragaszok utján a lehető legszélesebb körben ismertetik a közönséggel. A verseny, ebkiállítással kezdődik, ahol mindenféle és fajta eb szépsége dijaztatik, legyen az vadászvagy luxuseb; a kiállítási I. vagy II. és III. dij arany-ezüst- és bronzérmekből áll s igen csinos diplomával bizonyíttatik a dij nyerése. A díjazás után veszi kezdetét a mező verseny, néha pár százra menő női és férfi közönség jelenlétében. A rendezőség persze gondoskodik arról, hogy a tikkasztó melegben az elfáradt vadász- és érdeklődő