Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

Az ebnek uj tulajdonosához való szoktatása

132 Fónagy : A vizslaiclomítás vadászathoz, az ebet lefektetjük és próbaképen egyet lőhetünk előtte, értésére adva neki, hogy a lövésre fekve kell maradnia. Ha a lövésre fekve maradt, most már egészen ismerjük uj ebünket, és elindulhatunk vele vadászatra; de mindig az eb és soha sem a vad legyen az első! így ebünk nemcsak hogy meg fog bennünket szokni, hanem az esetleges gyenge dresszura erőssé válik benne. Eladója, vagy ajándékozója nem ismer majd az ebre s csodálkozni fog, hogy mi lett belőle az uj tulajdonos kezében. Ha minden vevő így jár el uj ebével, sokkal kevesebb panasz lesz az ebekre és azok dresseurjeire és nagyon sok eb, mely az idomító vezetése alatt nagyon keveset mutatott és tényleg keveset ért, uj tulajdonosa kezei között a legkitűnőbb állattá válhatik! Viszont a legelsőbb rendű vizslából a legrosszabb eb lesz, ha az, uj tulajdonosa által helytelenül vezettetik. Az uj tulajdonos ma elnéz egy nagyon csekély hibát; a jövő pillanatban e csekély hiba már nagyobb kiadásban jelentkezik. A hibák pedig úgy nőnek, mint a hógörgeteg! A hibának csak az uj tulajdonos az oka, mert nem szoktatja az ebet magához, és nem is ismeri ebét! Ily módon egymást meg nem értvén, nem csoda, hogy ha az eb tönkre megy, s aztán vagy az eb, vagy a dresseur a hibás, de az uj tulajdonos soha! Azért, tehát legyen mindenki óvatos, nehogy igaztalan legyen az eb iránt, s nehogy gyanusitsa a mestert!