Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

Az ebnek uj tulajdonosához való szoktatása

130 Fónagy : A vizslaiclomítás ret mutatva neki, figyelmeztetjük őt parancsunkra, másodszor, sőt harmadszor is. Ha parancsunkat nem akarná megtenni lehajlunk hozzá és farára téve kezünket hátsó részét lenyomjuk; ha a lenyomás után ül, megdicsérjük, s a mutatott kenyeret oda nyujtjuk neki. Ezt ismételjük néhányszor; ha az eb tanított, úgy azonnal fog engedelmeskedni. Ha az eb teljesen bent van már az ülésben, illetve a kimondott szó után azt azonnal megteszi és illetve leül, átmehetünk a fekvésre. Ledobunk itt is egy darab kenyeret a földre, s egyúttal a fektetésre való kommandót kimondjuk. Ha az eb nem fekszik le azonnal, lenyomjuk. A tanított eb, ismerve az ő kommandóit, azonnal meg fogja tenni, úgy a leülést mint a lefekvést. Néhányszor így próbálgatva, behozatjuk a langyos ételét vagy ebünket vezetjük oda, a hol az már reá vár. Hozzáérve a tálhoz, ebünket lefektetjük, kevés vártatva megsimítjuk, s felszabadítjuk, evés után ismét elzárjuk és 1 2 óra múlva feléje megyünk, rendes hivó füttyünket hallatva. Vezetékre tesszük és zárt helyre vezetve, megsétáltatjuk, illetve itt már kieresztjük. A szaladgálás és séta után ismét börtönébe viszsziik és elzárjuk. Igy elzárva tartjuk 5 — 6 óráig, mely idő alatt ismét kikoplalja, agyonúnja magát, s ha hívó füttyünket hallja, már örvendeni fog. Másnap ismét úgy teszünk, mint előtte való nap. A zárt udvarban, vagy kertben kieresztjük, azután pedig ismét kenyérrel, úgy a lefekvésben, mint az ülésben gyakoroljuk. Fősúlyt azonban a fekvésre kell fordítanunk, de hogy azt az ebbel meg ne unassuk, sokáig ne engedjük feküdni. A fekvés, tartson bár rövid ideig, de gyorsan történjék. Másnap ismét elzárjuk és pár