Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

Az ebnek uj tulajdonosához való szoktatása

128 Fónagy : A vizslaiclomítás Van reá példa, hogy egészen rossz orrú szukáknak és kanoknak kitűnő, sőt elsőrendű orrú kölykei is lettek ; de ki biztosíthatja azon valószínűtlen lehetőséget, hogy a kölykek nem közvetlenül a rossz orrú szülők — hanem a finomabb, orrú nagy szülők, ősök képességeit öröklik ? Azért tehát áll a tétel: Kivétel nélkül csak jó anyagból szabad tenyészteni. Ez a véleményem — noha tisztelem a másik véleményt is. Az ebneJc uj tulajdonosához való szolctatása A vadászok legnagyobb része nincsen tisztában azzal, hogy az ebet, mely másnak volt birtokában, s melylyel már más vadászgatott, hogy és mily módon szoktassa magához? A legtöbben úgy gondolkoznak, ha jól tartják és kedvében járnak az ebnek, ezzel mindent megtettek, s ezzel magukhoz szoktatják az ebet, pedig ezen kecsegtetés által csak elkényeztetik azt s meglévén neki az eledele, a sétája, szóval mindene, csak a régi tulajdonosa fog hiányzani. Az eb elégedetlen lesz, épen úgy mint azon emberek, a kiknek mindenük megvan, csak a gond, a munkából jut kevés. Ezek is elégedetlenek. Az eb is a sok jótól elégedetlen lesz, s az uj tulajdonost egyhamar megszokni, megszeretni nem fogja, A megszoktatás alatt nem értem azt, hogy pl. egy eb, mely hozzá volt szokva a kóborláshoz és volt tulajdonosa az uj gazdával egy városban lakik, hogy az eb régi gazdájához látogatva, onnan uj gazdájához vissza nem menne. Az ebet előbb le kell szoktatni a kóborlásról, azaz gondot kell reá fordítani és bitangolni a világért sem szabad engedni. Hiszen a jó kutya birhatásához egyik fő feltétel az, hogy az ebnek legyen, a ki gondját viseli.