Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480
Rossz keresés
118 Fónagy : A vizslaiclomítás Én részemről a gyorsan kereső ebet nem ítélem el, sőt ebemtől azt kívánom, hogy gyorsan keressen. Hanem azután a gyorsasághoz meglegyen a megfelelő orr is. Elitélem a gyors keresést azon egy esetben, ha az eb nem tartható kézben és úgy cserjésben, mint más fedett helyeken is, a hol tulajdonosa nem tarthatja szemmel, szintén oly gyorsan keres mint a sikon, ha tulajdonosára absolute semmit nem figyel, csak magának keres. Nem szeretem, sőt elitélem azon ebet, mely 5 6 lépésnyire orrával a földet túrja, s mint egy berúgott cseh botorkázik jobbra-balra. Az ilyen ebnek többnyire a tulajdonosa keres, a vizsla tisztán csak apportirozásra és dísznek vitetik ki. Nálunk a vadászoknak a legnagyobb része még ma is ilyen kereső ebet szeret. Részemről: a kinek tetszik, annak jó mulatást kívánok hozzá, de én nem óhajtok ilyen ebbel vadászni. Én a magam részéről az ebtől azt kívánom, hogy az helyettem keressen és, ha a terep alkalmas én le is ülhessek; pl. ha egy szép tábla lóherébe, beeleresztem, keresse ki ő, ne én; én csak akkor megyek oda, ha megállotta a bent levő vadat. Ehhez persze mindenekelőtt megbízható eb kell s aztán egy kis nyugodtság és még valami — a mit vizsla vezetési tehetségnek szeretnék nevezni. Viszont, ha a terület olyan, hogy ebemet 8—10 lépésnyire láthatom csak, akkor nem engedem messzebb keresni, mindig szemem előtt tartom. Szerintem ezek a jó keresések, hogy azonban ezt a felfogást más is aláírja, azt nem kívánom. Az eb általános rossz keresése, ha jobbra, balra szaladgál, de ez minden kiszámítás nélkül történik.