Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

Lövéstől való félelem

114 Fónagy : A vizslaiclomítás sunk kezünkben egy jól pattogó korbácsot, melyet eleinte igen gyengén suhogtassunk meg a levegőben néhány másodperczig. Aztán símitsuk meg ebünket, szabadítsuk fel, s engedjük meg, hogy az előtte levő falatot megehesse; ezután ismét dobjunk neki valamit, s járjunk el ugy, mint az előbb. Későbben az ostorral való pattogtatások mindig erősebbek lehetnek. E gyakorlatot 3—4 napig folytathatjuk; ha ebünk az ostorral való pattogtatást megszokta, s arra nem mutat félénkségét és egészen nyugodtan marad, akkor elővehetjük a pisztolyt és gyutacsot sütögethetünk el, épen olyan modorban, mint előbb tettük a korbácscsal. Czélszeriien és nem túlságba menve, 2—3 nap múlva az eb megszokja ezt is. Ha ezt megszokta, kevés lőport tehetünk a csőbe, és így napról-napra haladva, a lőporadagot fokozni lehet és kell is, mig az eb meg nem szokja a durranást. Hanem addig, míg ezen szoktatás tart, az ebnek jóllakva lennie soha sem szabad, hogy így az éheztetéssel, legyen a mi a nyújtott falathoz lekösse érdeklődését. Az eb jellemének téves felfogása gyakran azt a hibát eredményezi, hogy a mester agyon - idomítja a tanítványát. A túlzott droppoltatásnak — kivált ideges, könynyen hajló, igen engedelmes természetű ebeknél — az az eredménye szokott néha lenni, hogy az eb folytonosan droppol és nem mer előre menni. Velem is megtörtént ez és pedig nem régiben. Egy fiatal ebemet a lövésre való fekvésre tanítottam, s ez csak az udvarban történt, a hol az eb a lövésre feküdt, de lövés után, ha megsimogattam és felszabadítottam, szépen fel is kelt. Azt hittem, hogy ebem tökéletesen készen van, és a lövésnél most már semmi baj sem történhetik.