Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

Lövéstől való félelem

112 Fónagy : A vizslaiclomítás hozzá jók vagyunk, többször megsimogatjuk, ha lefekszik, megdicsérjük, csak midőn elég bátran keres és a vad a szenvedélyt benne a legmagasabb fokra felcsigázza, akkor foglalkozhatunk vele s akkor kezdhetjük meg a tanítását is. Soha se fektetgessük, míg a vadász szenvedélye föl nem ébredt benne, mert ez által ismét beleesnék félénkségébe! Annyi biráló tehetségünk azonban mindenkor legyen, hogy megtudjuk Ítélni, mikor hagyja el ebünk a félénkségét s ha ezt elhagyta, ügyelhetünk magaviseletére épen ügy, mint a többi ebeknél; de arra mindig igen vigyázzunk, hogy a dresszirozással soha túlságba ne essünk, mert a félénk eb a legnagyobb átok, ez sem nem apportiroz, sem nem keres és megjavítása is a legfáradságosabb ! 81). A lövéstől való félelem Az eb egyik legkellemetlenebb hibái közé tartozik a lövéstől való félelem. Az ilyen eb a tenyészversenyen talán még használható, de vadászatra, az eb tulajdonképeni hivatására, már alkalmatlan. Az ebnek ezen hibája is, a legtöbb esetben az idomítónak tudható be. Van azonban olyan eb is, melyet absolute lehetetlen a lövéshez szoktatni. Kölyök korában, a mikor gyutacsot sütögetünk el neki a lefekvésnél, már akkor mutatkozik az idegessége. Ez azonban ritkán szokott előfordulni, mert ha az etetésnél próbálgatjuk hozzá szoktatni az ebet a durranáshoz, ő azt a legtöbb esetben megszokja és csak kivételesen a lágyabb, félénkebb természetű ebeknél történik meg, hogy a lövéstől idősebb korukban is félnek. Más az, ha az ebet minden előzetes próba nél-