Fónagy József: A vizsla idomítása , függeléke a beteg ebek gyógykezelése / Budapest, Athenaeum, 1893. / Sz.Zs. 1480

Nem aportirozás

Az elrontott vizslának liibái stb. 103 illetve eldobjuk, úgy, hogy az eb mindezeket lássa és ]0—15 lépésnyire lelőjük a galambot, de most nem az apporteurt eresztjük el hanem a nem apportírozót, melyet már előbb levettünk a czövektől, és lövés után. ha a galamb leesett, eleresztjük őt, megsimogatjuk és a kommandót használva, biztatjuk az apport elhozására, nyelvünkkel csettegtetünk, és ebünk bizonyosan oda megy gyorsan a galambhoz, s azt talán már az első esetben is elhozza, ha el nem hozná, csak szaglálja, oda eresztjük az apportírozót és elhozatjuk a galambot, ha elhozta volna, meg dicsérjük, megsimogatjuk, szóval értésére adjuk, hogy jól viselte magát - - és szabadon hagyjuk és a 4 ö-ik galambot is lelőjük, s elhozatjuk vele. Ettől a percztől kezdve aztán mindig mellettünk tartjuk, és másnap megint kiviszsziik, de jó hogyha kijön az apporteur is, de mégis mindjárt az első galamb lelövésénél ebünket próbáljuk meg, ha elhozza a galambot lövünk neki, de mindig a kommandót használva. Néhányszor még megpróbálhatjuk a galamb lelövést, hogy ebünk annál jobban belejöjjön az apportírozásba. Ha azonban ebünk az első alkalommal nem mutat kedvet az apportírozásra, hazaviszszük a mezőről, otthon bezárjuk, és másnap ismét meglóbáljuk; ha 3—4 kimenetelre ezen próba után sem sikerülne az apportírozásra szoktatni, — bizony más módot nem tudok, melylyel az ebet könnyebben lehetne az apportírozásra szoktatni. Ezen módszer mellett többnyire sikerül az ebet apportírozásra szoktatni; kivéve az elkényeztetett és elhizlalt kedvencz ebeket. Az ilyenek többnyire fel sem veszik még az elzárást sem. a mezőn való el külön í-