Egerváry Gyula (szerk.): Vadászati ügyben hozott kormányrendeletek határozatok és döntvények gyűjteménye / 3., bőv. kiad. Budapest, Egerváry Gyula, 1891. / Sz.Zs. 1456

Vadászati kihágási ügyek és eljárás

— 98 — melyet a vasút hasit keresztül. 1885. évi deczember 21-én vadászat tartatván, a megsebzett fáczánok közül némelyek a vasúti állomás területére estek s Rákovics Sándor és Fasching József vasúti mun­kások által felvétetvén, általuk elidegenittettek, a mennyiben az előbbi az általa megfogott fáczánt 1 forintért, az utóbbi pedig ingyen adta oda Jány József pályafelügyelőnek. Ezen tényállás sze­rint Rákovics Sándor és társa sem tilos időben, sem tiltott helyen nem vadásztak, a vadászatra jogosultakat ezen joguk gyakorlatában nem akadályozták, a vadak fiait, tojásait és fészkeit el nem szedték, ebet idegen vadászterületre nem vittek, vadat tilos időben nem hordoztak, árultak vagy vettek, s az általok eltulajdonított fáczánok­hoz nem vadászati uton, vagy az 1883. évi XX. t.-cz. 15. §-ában körülirt módon jutottak, szóval az 1883 : XX t.-cz.-ben foglalt tilal­mak egyikét sem szegték meg s ennélfogva vadászati kihágást sem követvén el, ezen alapon helytelenül tette át illetékesség szempont­jából a körmendi kir. járásbíróság az iratokat a körmendi járás szolgabiróságához. A Csákány község elöljárósága által 1885. évi deczember 26-án felvett jegyzőkönyv azon kitétele, hogy »az ura­dalmi vadfelügyelőség tudomására ezen eset titkos feljelentés utján jutott«, azt bizonyítja, hogy gróf Batthyány Sándornak, illetve meg­bízottjainak arról, hogy az elejtett fáczánok a vasúti állomás terü­letére estek, nem volt tudomásuk, azokat ennélfogva nem keresték s e szerint a tulajdonosra nézve azok a megtalálás reménye nélkül elveszett ingó dolgokat képeztek akkor, mikor azokat Rákovics Sándor és társa eltulajdonitási szándékkal magukhoz vették. Mint­hogy ezek szerint Rákovics Sándor és társa elvesztett idegen dolgot találva, azt sem a hatóságnak sem a tulajdonosnak át, illetve vissza nem adták, hanem jogellenesen elidegenítették, jelen esetben a büntető törvénykönyv 365. §-ában körülirt jogtalan elsajátítás vét­ségének tényálladéka jelenségei merülnek fel, s minthogy ezen vétség az 1880. évi XXXVII. t.-cz. 40. §. 1. pontja értelmében a kir. járás­bíróság hatáskörébe van utalva, ezen ügyben a további eljárás birói útra tartozónak volt kimondandó.« Idegen vadászterületen lőtt vadnak jogtalan elsajátítása, mint az 1878. évi V. t.-cz. 367. §-ába ütköző vétség, nem közigazga­tási, hanem a kir. biróság illetékessége alá tartozik. Ily értelemben határozott a m. kir. belügyminiszter 1886. évi 5/kih. sz. a. Tolnamegye közönségéhez intézett következő rende­leiében : »A megye alispánjának 1885. évi október hó 26-án 84/kih. sz. a. kelt II. fokú Ítélete, mely szerint a dombóvári járás szolga­birája által hozott elsőfokú ítélet vadászati kihágás miatt elmarasz­talt M. Mártonra vonatkozó nem felebbezett részének érintetlenül,

Next

/
Thumbnails
Contents