Egerváry Gyula (szerk.): Vadászati ügyben hozott kormányrendeletek határozatok és döntvények gyűjteménye / 3., bőv. kiad. Budapest, Egerváry Gyula, 1891. / Sz.Zs. 1456

Vadászati kihágási ügyek és eljárás

— 68 — vitele által elkövetett kihágás miatt ugyanezen t.-cz. 32. §-a alapján elsőrendű vádlott 10, a II., III. rendű vádlott 5—5 frt pénzbüntetésben, nem fizethetés esetében egyenkint 5 napi elzárásban és a felmerülhető tartási költségek megfizetésében marasztaltattak el: W. M. és Sch. V. által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván, nem felebbezett részében érintetlenül hagyásával, felebbezett részében megváltoztattatik és W. M. és Sch. V. az idegen vadászterületen való vadászás és kutyájuknak idegen vadászterületre való vezetése által elkövetett kihágás vádja alól felmentetnek, azonban tilos időben kopóval való vadászás miatt elkövetett kihágásban vétkesnek találtatván, az 1883 : XX. t.-cz. 29. §-a alapján 15—15 frt pénzbüntetésben, behajthatlanság esetében 2—2 napi elzárásban és a felmerülhető tartási költségek megfizetésében marasztaltatnak el. Indokok: A tárgyalás során tanuként kihallgatott erdőőr vallomása által csak G. K.-ra nézve bizonyittatott be, hogy a panaszos vadászterületére lépett; de különben, minthogy a panaszos a másik két vádlott ellen sem feljelentésében, sem a tárgyalás folyamán panaszt nem emelt, a vadászati törvény 39. §-a szerint pedig hivatalból való eljárásnak csak a 29., 30. és 31. szakaszok eseteiben van helye, W. M. és Sch. V. a 26. és 32. §-okba ütköző kihágások vádja alól fél voltak mentendők. Minthogy azonban a törvény 9. §-a ellenére tiltott időben kopóval közösen vadásztak, ezen cselekmény pedig fentidézett 39. §. értelmében hivatalból üldözendő kihágást képez, e miatt a fenti büntetésben el voltak marasztalandók.« Vadászat csak lőfegyverrel vagy lóháton bárminemű vadászebek használatával gyakorolható. Valakinek azon cselekménye tehát, hogy kutyával nyulat fogatott el, nem képez vadászati kihágást, hanem a kbt. 127. §-ába ütköző és a királyi biróság által elbírálandó vétséget. Ily értelmű kijelentés foglaltatik a belügyminiszternek Nyitravármegye közönségéhez 1888. évi deczember 20-án 5869. szám alatt ntézett következő rendeletében: »A megye alispánjának folyó évi iszeptember hó 14-én 22,248. sz. a. kelt másodfokú ítélete, mely szerint a holicsi járás szolgabirája által hozott elsőfokú Ítélet megváltoztatásával Sch. J. és Gs. P. idegen területen és tiltott időben vadászat és egy nyúlnak elfogatása miatt az 1883. évi XX. t.-czikk 26., 29. és 32. §§-ai alapján 5—5 frt pénzbüntetésben, nem fizethetés esetében 1—1 napi elzárásban, továbbá 8 forint eljárási és a felmerülhető tartásköltségek megfizetésében marasztaltattak el, az elmarasztaltak által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván az elsőfokú Ítélettel együtt feloldatik és az iratok az illetékes kir. bírósághoz áttétetni rendeltetnek. Az ítéletek feloldandók voltak, mert a vadászatról szóló és fennebb idézett törvényczikk 16. §-a szerint a vadászat csak lőfegyverrel vagy lóháton bárminemű vadász-