Egerváry Gyula (szerk.): Vadászati ügyben hozott kormányrendeletek határozatok és döntvények gyűjteménye / 3., bőv. kiad. Budapest, Egerváry Gyula, 1891. / Sz.Zs. 1456

Vadász-bérleti ügyek

— 15 — nek nem tekinthető birtokrészletek egybekapcsoltassanak, annál kevésbbé pedig, midőn a kérdéses terület oly puszta, mely csupán közigazgatásilag tartozik az illető községhez. Az ügyiratokból pedig világosan kitűnik, hogy Adász község és a simaházi puszta területe, minthogy azokat nemcsak egy patak, hanem a nagyobb terjedelmű leherti puszta is elválasztja, összefüggő egészet nem képeznek, és hogy a simaházi puszta csupán közigazgatásilag tartozik AdászTevel községhez és ennélfogva nem képezi a községi határ kiegészítő részét.« Azon kérdés, vájjon valamely puszta az 1883. évi XX. t.-czikk 2. §-ában körülirt területek közé tartozik-e önállóan, a birtokosok meghallgatásával és a tényleg beállott helyzet követelményeinek figyelembe vételével hivatalból döntendő el. Ily ügyben intézkedett a belügyminiszter X. vármegye alispánjához 1890. évi 40698. sz. a. kelt következő rendeletével: »AB. községhez tartozó K. pusztán gyakorolható vadászati jog tárgyában czimnek íolyó évi márczius 5-én 3415. sz. a. hozott határozatát, mely szerint a járási főszolgabírói elsőfokú határozat részben való megváltoztatásával kimondatott, hogy a kérdéses pusztai terület az 1883. évi XX. t.-czikk 3. §-ában körülirt területek közé tartozik, különben pedig K. E. azon kérelmével, hogy az ő vadászati joga a k—i pusztára is kiterjesztendőnek állapíttassák meg, elutasittatott, egyfelől a nevezett pusztai területet megvásárolt consortium, másfelől K. E. részéről közbetett, felebbezések következtében felülvizsgálván, a határozatnak K. E. kérelmének elutasítására vonatkozó részét érintetlenül hagyom, mert az ő bérleti szerződése alapját képező árverési feltételek nem támogatják azt az érvelését, hogy ő avval a szerződéssel az akkor már önálló vadászati területnek tekintett k—i puszta vadászati jogát is bérbevette volna. Minden más tekintetben feloldom a határozatokat és egyrészről szemben azzal, hogy K. puszta birtokosai a pusztaterület nagyságánál fogva jóhiszemüleg kötötték meg K. Ferenczczel az 1888. évi október 21-én kelt szerződést, utóbbit hatályosnak s jogerősnek jelentem ki; másrészről annak a kérdésnek eldöntése végett, hogy az 1888. évi október 21-én kötött szerződés lejártával, vagyis 1889. évi deczember 31-én tul, a K. puszta vadászati jogra nézve minő tekintet alá essék, uj eljárást rendelek és az illetékes hatóságot ujabb határozathozatalra utasítom, mert ez esetben csak az a kérdés volt eldöntendő, vájjon K. E. szerződése a k—i pusztára is kiterjed-e és mert másrészt ama vitássá vált kérdés, vájjon a K. puszta az 1883. évi XX. t.-cz. 2. §-ában körülirt területek közé- tartozik-e önállóan, a birtokosok meghallgatásával és a tényleg beállott helyzet követelményeinek figyelembe vételével, hivatalból döntendő el.«