Egerváry Gyula (szerk.): Vadászati ügyben hozott kormányrendeletek határozatok és döntvények gyűjteménye / 3., bőv. kiad. Budapest, Egerváry Gyula, 1891. / Sz.Zs. 1456

Vadász-bérleti ügyek

megye közönségéhez 1890. évi 4233. szám alatt intézett következő rendeletében: »A vármegye közönségének a mult évi deczember hó 9-én tartott törvényhatósági bizottsági közgyűlésben 450. szám alatt hozott, ide hivatalból beterjeszteni rendelt s a vármegye alispánjának folyó évi január 15-én 307. szám alatt tett jelentéseivel bemutatott határozatát, mely szerint a nevezett község halászati és vadászati jogának egy évre történt bérbeadása helybenhagyatott, a vadászati jog bérbeadására vonatkozó részében ezennel megsemmisítem, mert a községi vadászati jog haszonbérlete iránt kötött bérszerződések jóváhagyására az 1883 : XX. t.-czikk 3. §-a szerint nem a törvényhatósági bizottság, hanem a vármegye alispánja az illetékes. Ebből kifolyólag a bemutatott iratok beküldése mellett felhívom czimet,, hogy a szóban levő községi vadászterület haszonbérlete iránt kötött szerződést az alispán illetékes elhatározása alá bocsássa. Egyszersmind szemben azzal, hogy a községi vadászterület egy évre lett bérbeadva, megjegyezni kívánom, hogy a fentebb idézett törvénynek ama rendelkezése alól, hogy a községi vadászterületek legalább hat évre bérbeadandók, azon indokból, mert a közbirtokossági erdő-terület arányosítása a közel jövőben végre lesz hajtva, sem lehet kivételnek helve.« A községek vadászati jogának, az 1883. évi XX. t.-cz. 3-ik §-ában foglalt rendelkezések értelmében bérbeadásánál követendő eljárásra nézve, a belügyminiszter egy előfordult eset alkalmából kimondotta, hogy a hol a bérbeadandó vadászterület nem kizárólagosan a község, mint erkölcsi testületnek tulajdona, hanem abba magántulajdont képező területek is beletartoznak: az ilyen vadászterületek bérbeadása iránt, a községi képviselőtestület egyoldalulag t. i. a vadászterületen tulajdoni joggal birók mellőzésével nem intézkedhetik, — hanem a bérbeadás iránt mindenkor a társbirtokosokkal előzetesen megállapodásra kell jutni s ezen megállapodáshoz képest kell intézkedni.*) (Vadászlap, 1883. 24. szám.) *) Ezen elvi kijelentéssel ellenkezni látszik a belügyminisztériumnak 1890. évi 53,285. sz. a. N. vármegye alispánjához intézett határozata, mely alább következik s azt tartalmazza, hogy a községi képviselőtestület, a bérbeadást az illető földbirtokosok külön meghallgatása nélkül, önállóan is eszközölheti. Az ezzel ellenkező határozat szövege nem lévén kezeim között s csakis egyszerű hivatkozás lévén a »Vadászlap« 1883. évi 24-dik számában megjelent közlésre: azt hiszem, hogy ily esetekben a belügymin. 1890. évi 53,285. számú határozata veendő irányadónak, mihez csak azt jegyzem itt meg. hogy az ily természetű vadászati jog-haszonbérletek jözedelmeí az 1883. évi XX. t.-cz. 3. §-a szerint, a tulajdonosokat birtokaránylag illetik. Ha az arány ily módon meg nem állapitható, ez esetben az egész jövedelem a községet illeti, mely azt közigazgatási czélokra forditani köteles. Ily természetű vadászati jog-