Egervári Gyula (szerk.): Vadászati ügyekben hozott Kormány-rendeletek, határozatok, döntvények és szakvélemények gyűjteménye 2. rész. / Budapest, Károlyi György, 1897. / Sz.Zs. 1444/2

IV. A vadászat gyakorlásának akadályozása. – Vadnak kézzel elfogása. – Vadászati kihágások, minősítések és egyéb vegyes intézkedések. – Pénzbüntetések megoszthatósága és rendeltetése. – Per ujra felvétel. – Kár- és költségkérdések

72 báró R. Gy. panaszosok panaszukkal elütasittattak s összesen 11 frt eljárási költség megfizetésében elmarasztaltattak, tartatik fenn, illetőleg hagyatik helyben, oly hozzáadással, hogy panaszosok még a póttárgyalás során felmerült költségek és pedig összesen 25 frt megfizetésében is egyetemlegesen elmarasztaltatnak; mert az 1883. évi XX. t.-cz. 26. §-a szerint minősülő kihágás miatt, a mi a jelen esetben is vád tárgyává tétetett, az idézett t.-czikk 39. §-a értelmében panasz csakis a tulajdonos haszpnbérbevevő avagy haszonbérbeadó által emelhető, a büntető eljárás tehát nem hivatalból, hanem az arra jogosítottak panaszára indítható meg. A tárgyalási iratok és a panaszosok által a községi elöljárósággal kötött bérszerződés szerint, b. R. S. tényleg csakis az úrbéresek tulajdonát képező területet vette bérbe, a mennyiben a szerződés szövegében a bérlet tárgyát képező vadászati jog világosan akkép van körülírva, hogy az csak a gazdák és zsellérek birtokaira vonatkozik és a szerződés a bérbeadó községi elöljárók részéről az • úrbéres gazdák nevében» íratott alá s az alispán által minden megjegyzés nélkül megerősíttetett. Mivel tehát panaszosok, illetőleg helyesebben b. R. S. a becsatolt bérleti szerződés szerint, csakis az úrbéresek tulajdonát képező területre nézve tekinthető vadászati jogbérlőnek, az ezen területen kivül elkövetett vadászat miatt a vadászatjog haszonbérlőjének engedélye nélkül űzött vadászati kihágás czimén az 1883. évi XX. t.-cz. 26. g-a alapján emelt panaszukkal báró R. S. és Gy. az id. t.-cz. 39. §-ának rendelkezésénél fogva elutasitandók és áz eljárási költségekben azon törvény 45. §-a értelmében elmarasztalandók voltak. Azon kérdésnek a megoldása, hogy az őrgróf P. és gróf K. birtokrészek önálló vadászterületet képeznek-e vagy sem és ha nem, annak idején a községi határ többi részével bérbeadandók lettek volna-e, jelen kihágási ügy keretébe nem tartozhat. Jövőre nézve azonban, nehogy hasonló anomáliák ismétlődhessenek és az esetleg meg nem engedett helyen való vadászat által elkövetendő visszaélések a területi vadászati jog illetékes képviselőjének hiányában megtorlás nélkül maradjanak, a vadászati jognak a kérdés alatti területen mi módon leendő gyakorlásának kérdése az 1893. évi XX. t.-cz. keretében haladéktalanul rendelkezést igényel. Mi végből, minthogy a tulajdonos P. A. őrgróf nevében nyilatkozott panaszlott részéről az vitattatik, miszérint a kérdés alatti — részint a b—i, részint a k—i határban fekvő 120 kat. holdnyi kiterjedésű terület a gróf K. A.-féle, a szomszédos b—i határban létező 84 kat. holdnyi területtel egyesítve levén, az 1883. évi XX. t.-czikk 2. §. 3. pontja szerint különálló területet képezne, mindenek előtt a kérdés azon része lesz az idézett törvényszakasz végső bekezdése szerint arra hivatott hatóságok által hozandó fokozatos határozatok hozatala utján eldöntendő és az esetleg szükséges további intézkedések a fejleményekhez képest lesznek megteendők. Mivel pedig a bérszerződés