Egervári Gyula (szerk.): Vadászati ügyekben hozott Kormány-rendeletek, határozatok, döntvények és szakvélemények gyűjteménye 2. rész. / Budapest, Károlyi György, 1897. / Sz.Zs. 1444/2

III. Az ebekről

— 54 — Curia: Helybenhagyja (1885. febr. 20. 6262. Ü. L. 85. 51. — Dr. Márkus Dezső: Felsőbíróságaink elvi határozatai I. kötet 575.1.) * Egy más esetben következőleg itélt a Curia. — 1341. Eltekintve a per eldöntésére befolyással nem biró ama körülménytől, hogy kinek kertjében barangolt felperes kutyája akkor, midőn alperes azt lelőtte, miután M. János és H. János tanuk vallomása szerint ama kutya farkasharapások elleni szeges nyakkötővel ellátva és igy mint juhászkutya megismerhető volt; miután továbbá a tanuk vallomásaiból kitűnik, hogy alperesnek saját kertje nincsen s igy a kertekben kóborló kutya neki kárt nem okozhatott; azt pedig, hogy atyja kertjében kárt okozott volna, nem igazolta; miután végre alperes nem is állitja, hogy ő atyja kertjében, hol a lövés ejtetett, a kutya által megtámadtatván, önvédelmi szempontból ellene lőfegyverét használni kénytelen lett volna: ennélfogva teljesen jogtalanul cselekedett alperes akkor, midőn a kutyát lelőtte; miért is a felperesnek mint az eb tulajdonosának kártérítéssel tartozván, a becslő esküje által bizonyítandó kárösszeget neki megtéríteni köteles. (1887. szept. 16. 6915. Dt. XVIII. 285. — Dr. Márkus Dezső: Felsőbíróságaink elvi határozatai I. kötet 576. lap.) A ki a saját birtokán gazdátlanul kóborló vadászkutyát lelövi, azt a kutya tulajdonosával szemben kártérítési kötelezettség nem terheli. Az aranyos-maróthi kir. törvényszék mint felebbviteli bíróságnak 1895. évi 1895. szám alatt hozott határozata. Ügy állás: Az aranyos-maróthi kir. törvényszék, a kir. járásbíróság Ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja és a perköltségek megfizetésében elmarasztalja. Indokok: A kiderített tényállás alapján tekintve azt, hogy az 1883. évi XX. t.-cz. 14.'§-a, ugy szintén a keresetindítás idején már érvényben volt 1894. évi XII. t.-cz. 90. §-a megengedi, hogy a kóbor ebeket a saját birtokán mindenki elpusztíthatja; tekintve továbbá, miszerint a kérdéses ebek a tanuk vallomása szerint ugy lelövésük alkalmával, valamint más számos esetekben is kóbor kutyáknak bizonyultak; — valamint figyelemmel arra, hogy az 1883. évi XX. t.-cz. 17. §-ának helyes értelmezése mellett az ebek tulajdonosát azon emiitett kártérítés kötelezettsége csak abban az esetben terhelheti, ha az idegen területre eltévedt kutyák vadász kíséretében haladva mennek át más területre, egy esetben azonban, midőn a lelőtt kutyák az alperes területén felügyelet nélkül vadásztak, alperes kártérítés elfogadására nefn szorítható; és tekintve végül azt is, hogy a törvény a gondatlanul vadászó tiszta fajú vadászkutyákra nézve ki-