Egervári Gyula (szerk.): Vadászati ügyekben hozott Kormány-rendeletek, határozatok, döntvények és szakvélemények gyűjteménye 2. rész. / Budapest, Károlyi György, 1897. / Sz.Zs. 1444/2

VI. Vegyesek és általános tudnivalók.

— 97 — A már előzőleg történt megsebesités folytán idült sérülésben szenvedő s a tilalmi időben is lelőhető vaddal követendő eljárás szabályozása. A m. kir. belügyminiszter 1893. évi aug. 3-án 63292. sz. alatt' a következő körrendeletet intézte a törvényhatóságokhoz: Általánosan elfogadott vadász-szokás szerint az előzőleg már megsebesített és idült sérülésben lévő vadat a vadászatra jogosítottnak a tilalmi időben is le szabad lőnie, mert az sebeiben amúgy is többnyire elpusztul, vagy ha életben marad is, lassankint annyira elgyengül, hogy a tovább tenyésztésre képtelenné válik s lelövésével nemcsak hogy nem vészit a vadállomány, de még nyer azáltal, hogy az ivadékok elkorcsosodásának ily módon való bekövetkezése meggátoltatik. Azon szokás tehát, mely a megsebesített s a vadállományra úgyis elveszett vadat kínjaitól megszabadítja, kifogás alá a vadászati törvény intenczió szempontjából sem eshetik. ' Ámde a tilalmi idő alatt sokszor megtörténik az is, hogy egyesek szándékosan lőnek oly vadat, a melyről tudják, hogy arra a törvény szerint akkor vadászni nem volna szabad s tetten-éretvén, a megérdemelt büntetés kikerülése végett rendes mentségük az, hogy a vad idült sebben szenvedett s igy csak az általános vadászszokást követték, midőn leterítették a kérdéses vadat. Ez utóbbi esetben tehát csak a vadorzás támogatására és a vadászati törvény kijátszására szolgál az a körülmény, hogy az állítólagos idült seb létezését utólagosan megállapítani nem lehet, mig az előbbi esetben a vad jóhiszemű elejtője alaptalan gyanúsításoknak, sőt a hatóság részéről zaklatásoknak lehet kitéve. Hogy tehát a jóhiszemű eljárás menthető, ellenben az öntudatosan elkövetett vadászati kihágás elpalástolása megnehezítve legyen, az «Országos magyar vadászati védegylet» igazgatósága részéről e tekintetben tett és indokoltnak talált felterjesztés figyelembe vételével a földművelésügyi m. kir. miniszter úrral egyetértőleg ezennel elrendelem, hogy oly esetekben, a midőn valaki vadászat közben egy már korábban megsebesített oly vadat hoz teritékre, a melyre a kérdéses időben az 1883 : XX. t.-czikk értelmében a vadászat tilos, —jóhiszemű eljárásának beigazolhatása czéljából köteles a lelőtt vadat csonkitatlanul és igy az őzbakot vagy agancsárt agancsaival együtt az illető község elöljáróságának 24 óra lefolyása alatt a szegényalap javára leendő értékesítés czéljából átszolgáltatni; a községi elöljáróság, esetleg rendőrkapitány pedig a szakszerű lelet felvételéről köteles gondoskodni, annak kiderítésére, hogy a lelövés a vad idült sebzése folytán okszerű volt, tehát vadászati kihágás esete nem forog fenn. Erről a törvényhatóságot tudomás és a megfelelő intézkedések megtehetése végett ezennel értesítem. 7