Euboiai történet vagy a vadász , Dion Chrysostomos 7. beszéde / görögből fordította Vajda károly. Fehértemplom, Wunder Gyula, 1896. / Sz.Zs. 1705

©eoezetés. Keresztyén időszámításunk első évszázadában, a római császárok hatalmának megszilárdulása után kezdett elterjedni az új sophisták tana, kik működésük főczéljáúl a bölcseség tudományos kutatását vallották ugyan, de legtöbbnyire szónokok voltak, — a szónoki művészetet azonban hamis dialektikájukkal s álkövetkeztetéseikkel puszta deklamatióvá, mesterfogások tanításává alacsonyították. Mesterséget űztek tudásukból, pénzért védték ép úgy a jót, mint a rosszat; bölcselkedés dolgában jellemző vonásuk mindennek a tagadása, rhetorika tekintetében pedig a róluk híressé, helyesebben hírhedtté vált sophistikus eljárás, az igaznak s hamisnak összezavarása. Köztük leghíresebb a bithyniai Prusából előkelő szülőktől származott Dion, Pasikrates fia, kit ékesszólásáról aranyszájúnak, Chrysostomosnak, M. Cocceius Nerva császárral való viszonyáról pedig Cocceianusnak is hívtak. Ép úgy születésének, mint halálának éve ismeretlen, de igen valószínű, hogy K. u. 50— 117-ig élt. (Vapereau szótárában 30—117-re teszi korát.) Gondos nevelésben részesült, ifjú-