Euboiai történet vagy a vadász , Dion Chrysostomos 7. beszéde / görögből fordította Vajda károly. Fehértemplom, Wunder Gyula, 1896. / Sz.Zs. 1705

21 Dion Ohrysostomos: Eiiboia

; történőt. vihar partra vetett, mindaunyiszor felakasztottam a tenger melletti szent tölgyfára. Sohase történjék meg velem, hogy az emberek balsorsából bármily hasznot húzzak! Mert ott nem is találtam soha semmi hasznot. Sőt ellenkezőleg: mindenkor megkönyörültem a hajótörötteken, kik hozzánk vetődtek; befogadtam kunyhómba, etettem, itattam, és amennyire tőlem telt, segítségben részesítettem s elkísértem a legközelebbi lakott helyig. Noha 53. tudom, hogy ez állításomat nem támogatja semmi tanujel, mégis mindezt nem tettem sem érdekből, sem azért, hogy lássák, mert majd sohasem tudtam, honnan jönnek az emberek. Sőt e pillanatban sem kívánom, hogy valamelyiktek ama szerencsétlenek közt volt légyen". E szavaimra valaki felkelt a gyülekezet 54. sorúiból és már azt gondolám, hogy ujabb rágalmazó támadt ellenem, midőn aztmondá: „Polgárok, én eleinte nem ismertem meg ez embert és azért nem hittem neki ; de most bizonyos előttem, hogy ismertem; sőt borzasztó istentelenségnek tartanám meg nem mondani, amit tudok, tanúságommal be nem bizonyítani neki teljes háladatosságomat azért, hogy nekem a legnagyobb szolgálatot tette; én ugyanis, 55. amint tudjátok, e város polgára vagyok".