Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418
A vadászebek
4.68 A vizsla jának, ki már a fiatal vizslától megkivánja, hogy segítője legyen hivatása teljesítésében; de nem elégedhetik meg azzal azon vadászatkedvelő sem, kinek vadászterületén erdő, mező vegyesen váltakozik ós csak egyetlen vizslát tart. A hivatásszerű, vadászok legtöbbje azonban igen korán kezd a vizslától sokoldalúságot kívánni s e miatt a legtöbbnek nincs is egészen jó vizslája. Ha azonban vizsláikat a fennt jelzett módon, fokozatosan haladva nevelnék és idomítanák, kétségtelenül jobb, használhatóbb anyaggal rendelkeznének. Teljesen igazolt követelmény az, hogy azon ebek, melyeket tulnyomólag az erdőben használnak, a szükséghez képest csaholjanak, illetve a vadat csaholva hajtsák, mialatt azonban korántsem szabad a czólnélküli csahos hajszolást érteni. Tagadhatatlanul sokat ér, ha a vizsla a sürübe menekült sebzett vadat csaholva hajtja; p. o. az odújába menekülő sebzett róka biztosan döggé válik s elvész, ha az utána hajtó vizsla a lyuk előtt állóra nem csahol, hanem otthagyva egyszerűen visszatér. Az őznél hasonló eset lehetséges, ha a vizsla azt véres fekvésében találja meg, ha lerántotta vagy megállította. Hogy egy jó használati vizsla hiányából esetleg milyen kár és kellemetlenség származhatik, példa rá a következő eset. A. mult év nyarán Sopron-megyében K. erdőmester vadászterületére voltam hivatalos őzcserkészetre, de egyúttal engedélyt kaptam egy szarvas lelövésére is. A részemre szánt szarvasra a helyi viszonyok miatt a cserkészés alig biztatott eredménynyel, tehát ismerve biztos váltóját, a lesre határoztam el magamat. A derék tizenhatos csakugyan a második este meg is jött s daczára a meglehetős sötétnek meggyőződésem szerint jó lapoczkalövéssel vágott vissza a majdnem járhatatlan sűrűségbe, hol pár pillanat múlva a törés zaja megszűnt és csak egyszer véltem hallani a végvonaglás által okozott zörejt .... Másnap alig pitymallott, mikor a főerdószszel a lövés helyére értünk, de fájdalom, mint ez a hizott szarvasnál ismeretes, a 450-es express lövedék után egy csepp vért sem találtunk és így a sűrűben eb nélkül lehetetlen volt a keresés. Nékem még délelőtt haza kellett utaznom, a főerdész megpróbálta egy jól hajtó, de állóra nem csaholó vizslával keresni, eredménye azonban ennek sem volt. Tíz nap múlva az erős szag után a szarvast megtalálták a lövés helyétől 150 lépésre; azonban az erdész személyzetnél jobb orra volt a fátfuvarozó parasztok egyikének, ki a szarvas agancsát a fejjel együtt elvitte. Állóra csaholó ebbel tiz perez alatt a szarvast megtalálhattuk volna. Általában a csaholás a hajtásnál is igen jó irányadó a vadásznak, mert ezáltal roppant sok időt takarít meg, mit a czéltalan kereséssel elvesztegetne. Egyes vadászterületeken az egyetlen lehetséges vadászati mód a kajtoltatás; részint azért, mert hajtókat kapni nem lehet, részint pedig azért, mert az illető terepen a hajtó vagy igen nehezen vagy épen nem képes járni. Ilyen helyen a vizslát lehet csak használni, mert sem a tacskók, sem a kopók nem alkalmazhatók, p. o. a tacskók azért nem, mert ha ezeket a rókaásásnál használják, akkor velük hajtatni nem szabad; a kopókat azért nem, mert rendesen messze ós kitartóan hajtván oly területeket is zavarnak, melyek feltétlen nyugalmat igényelnek.
