Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418
A vadászebek
A vizsla bevezetése 59 Ha a foglyok szaladni kezdenének, nem nehéz, az elmondottak alapján, a vizslát lassú utánhuzásra kényszeríteni. Ha a vizsla önhibájából vagy a nélkül, lőtávolban levő foglyokat ver fel, ezekre lőni semmi szín alatt sem szabad; ezzel a vizsla hanyagságát mintegy elősegíthetnők, mert azt hihetné, hogy a foglyok felzavarásával nem hibázott. Mihelyt a nyúl vadászat is kezdetét veszi, gyakorlásul tarlón, később répában vagy a burgonyaföldeken egy pár nyulat kell lőni. A tarlón, a fiatal vizsla előtt felkelő első pár nyúlra nem szabad lőni s épen úgy ügyeljünk szigorúan arra is, hogy az első meglőtt nyulat, csakis határozott parancsra hozza el; de ez aztán gyorsan történjen, ha a lövés nem volt feltétlenül halálos. Hogy a vizslát a véres csapán való keresésben is gyakoroljuk, pl. magasszáru burgonyában, nagy fűben, lőjjük meg egy nyúlnak a hátulját 12-es söréttel, hogy még tovább menekülhessen s kerestessünk a nyomon utána. Á nyomon való kerestetésben az által tökóletesbíthetjük, ha egészen alacsony, félméter magas vágásban lőjjük el egy nyúl hátulját, mert ezáltal a vizsla hosszú utánkeresésre van utalva a véres csapán. Hogy a vizsla a hajtóvadászatokra is beváljon, a vizslával egy párszor megfelelő kisebb erdőterület szélén megállunk s azt egy pár emberrel, kik jó nagy zajt üthetnek, meghajtatjuk. A vizslát lábunkhoz fektetjük s itt nyugodtan kell maradnia minden körülmény között, akár lövünk, akár vad menekül el mellettünk, akár a szomszédságunkban levő segítőtársunk tesz lövést. Miután az eddigiekben a bevezetésnek általános alapelveit ismertettük, lássuk azon egyes különös eseteket, melyek a gyakorlatban előfordulhatnak. Mindenekelőtt a következő két szempont jöhet tekintetbe: 1. Yajjon a vizsla vadászatkedvelÖ, — tehát úrvadász, — vagy pedig hivatásszerű vadász számára van-e szánva; 2. vájjon azon vidéken, melyen a vadászat gyakorlására hivatva lesz, az apró vad nagyobb vagy kisebb mennyiségben fordul-e elő. A vadászat-kedvelő, kinek csak itt-ott van ideje szenvedélyét kielégíthetni, nem szereti a gyorsan kereső tüzes temperamentumu ebet, mert először nem bizik annak biztos, kitartó állásában, másodszor, mert mindazon vadra, mit a vizsla esetleg felvert, lőni szeretett volna, vagy mert a fogoly- és fürjvadászattal egyidejűleg nyúlra is vadász. Mindezen esetekben a vizslát harmincz lépésen túl kiereszteni nem szabad ; ezen módszer azonban csakis addig érvényesülhet, míg a vadnak fedezete van, azaz egyes burgonya-, lóhere- és rópatáblák állanak, melyekben aratás után a foglyok rendesen megtalálhatók. Egyes idomítok azt tartják, hogy a fiatal vizsla előtt az első vadat fektiben kell lőni, hogy a lövés egészen biztos legyen. A fentebbiekből annak szükségtelen volta eléggé kitűnik; különben erre vonatkozólag egy vadászati iró a következőket irja: »Több fiatal ebem, melyek előtt vadat a földön nem lőttem, épen oly gyorsan megtanulta a kitartó állást, mint azok, melyeknél ezen feldicsért
