Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418
A vadászebek
4.56 A vizsla Igen ritka az olyan vizsla, melyik magától, tanítás nélkül zeg-zúgban keresne; pedig a zeg-zúgos keresésre nagy figyelem fordítandó, különösen sebes ebeknél, mert az ilyenek szeretnek egyenesen előrerohanni. A zeg-zugos keresés nélkül lehetetlen, hogy a területen fekvő összes vad szimatját megérezze; tehát, hogy a vizsla ezt megszokja, menjen a vezető is zeg-zúgban. — Hogy milyen széles lehet a zeg-zúg az mindig az eb sebességétől és orrától függ. Az egyenesen előre rohanó ebek rendesen azok közül kerülnek ki, melyeket a szobaidomítás ideje alatt nem vezettek ki a szabadba s az ide-odafordulásra nem szoktatták. Az ilyen elhanyagolt növendékek a bevezetésnél engedetlenek ós az idomitót pl. hogy a nyúlhajszolásról stb. leszoktassa, a legsajátságosabb módszerek alkalmazására késztetik. Az egyik, mikor télen jól meg van fagyva a legrögösebb szántáson hajszoltat vele s mihelyt a vizsla a nyúl után szalad, ő rögtön visszafordul. Lehetséges és valószinü is, hogy ez használ, ha az ilyen terület elég nagy, de tarlón nem segít; az eb legfönnebb feltöri a talpát és rövidebb-hosszabb időre megsántul. De van nagy hátránya is; mert ha ily módon rájön, hogy a gyorsan menekülő nyulat nem egykönnyen foghatja el, akkor később nem is erőlködik a gyengén megsebzett, de éplábu nyúl elfogásával. Egyik ismert nevü német idomító szerint a nyúlhajszoltatás szükséges, hogy ez által a fiatal eb vadászkedvet kapjon. Természetesen kell is, hogy a vizsla ezen tulajdonsággal birjon; de az már nem szükséges, hogy ezt ily kétes módszer segítségével sajátítsa el. Ez jó lehetett ezelőtt 30—40 évvel, a teljesen czéltudatlanul tenyésztett lassú vizsláknál, de a jelenlegi anyagban a passzióból talán inkább több, mint kevesebb van; tehát a bevezetésnél a következő eljárás ajánlatos: 1. a bevezetés előtt az ebet csak olyan mezőn, illetve csalitosban szabad vezetni, hol vad nincsen; 2. a bevezetés alatt a mezőn csak röviden, vagy addig hosszú pórázon kell kerestetni, míg intéssel és büntetéssel rá nem szoktattuk arra, hogy, ha a vad felkel, gazdájának szót fogadjon s később a felkelő vadat leüléssel jelezze; 3. addig vadat ne lőjjünk előtte, míg a menekülő vadat látva, vaklövésre nyugodtan nem marad. Ha a növendék mindezt már tudja s különös figyelmeztetés nélkül végzi, csak akkor lőjjünk vadat előtte. A legjobban czélhoz vezető elj 8ir£lS Sb következő : Novembertől február végéig végezzük el a szobaidomítást tökéletesen, azután vezessük, kezdetben pórázon, a mezőn páros foglyokra ós nyulakra addig, mig intésre egészen jól végzi a keresést. Ezután, ha alkalom kínálkozik, erdei vagy mocsári szalonkákat már lőhetünk előtte; a mocsári szalonka lövése azért ajánlatos és lehetséges, mert különösen déltájt egy röviden kereső vagy közvetlen mellettünk járó vizslával könnyen juthatni lövéshez s a vizenyős réten a hosszú póráz vonszolása sem okoz különös nehézséget: az erdei szalonka-lesen pedig a vizsla úgyis lábunknál kell hogy feküdjön. Még teljesen nem kész vizslával az erdőben bokrászni semmi esetre sem szabad.
