Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418
A közönséges sárszalonka
A vadászat 595 A vizi-szalonkák vadászatának egy más módja, mely még a legügyesebb lövőnek is élvezetet okoz, a hajtatás. Ez abban áll, hogy késő őszszel, rendesen október végén vagy november elején, mikor a vizi-szalonkák előszeretettel tartózkodnak a leeresztett halastavakban, de nagyon röbbenősek, amenynyiben egyetlen szalonka hangos kiabálásával néha öt-hat darabot zavar fel, a puskás fedett helyen eláll és maga felé hajtat. Fedezetül egyes bokrok vagy magas töltések használandók fel, mert a szabadon álló vadászt a sárszalonka többnyire kikerüli; azonban úgy kell mindig felállaní, hogy már előre láthassuk jönni, mert különben — tekintve rendkivül gyors repülését — nem lehetünk idejében készen, vagy nagyon messziről kell utána lőnünk. Ha a halastavak sorban vannak, vagy a totyogók közel esnek egymáshoz, mint például nálunk a Tisza mentén vagy a Nyírségben, az ilyen vadászat a gyakorlott puskásnak rendkivül sok élvezetet nyújt, mert ez képezi a jó lövő próbakövét s ezen lehet a nagyszájú dicsekvők bőbeszédűsógének alaposan gátot vetni. A viziszalonka-vadászat egyik főszabálya továbbá, hogy oly vidékeken, hol a sárszalonka gyakori és jól tart, a keresésnél mindig határozott terv szerint járjunk el, azaz bizonyos területeket, melyek árkok, töltések, fák vagy bokrok által vannak határolva, darabról darabra pontosan lekeressünk s addig ne menjünk tovább, mig meg nem győződtünk, hogy nem maradt el semmi mögöttünk. Ha ellenben kevés a sárszalonka s csak egyenként találhatók, ily módon igen sok idő megy kárba; ilyenkor a vizslát szabadabban ereszthetjük, épen úgy, mint a foglyászatnál, míg az első csapatot meg nem találta. Mihelyt egy sárszalonka felkelt, tartsuk szemmel s jegyezzük meg jól a helyet, hová beszállott, nehogy eltéveszszük, kivált ha útközben másra is lövünk vagy más után néztünk. Néha a felzavart sárszalonka magasra felszáll ós olyan messzire repül, hogy csak parányi pont gyanánt tűnik fel; a ki nem ismeri ennek a madárnak a természetét, nem is képzeli, hogy vissza fog térni. Pedig így van, egyszerre megfordul, a pont mindnagyobb lesz, majd az egész madár felismerhetővé válik s nem messze előbbi helyétől, leszáll. Arra nézve, hogy a sárszalonka vadászatánál miképen viselkedjünk, Jester főerdőmester kitűnő útmutatást ad. Jester minden csekélységre tekintettel van, mi a vadászat eredményére befolyással lehet. Hol azonban kevés a sárszalonka, és nem tartanak jól, a Jester által ajánlott szabályok nem mind alkalmazhatók. Csak ha árkokban fekszenek, melyekhez észrevétlenül lehet közeledni, vagy ha nád között vagy magas fűvel benőtt réteken vannak, vagy rendkivül szép meleg időben lehet arra számítani, hogy lőtávolra megközelíthetjük; de még ilyenkor is a vadászt rendesen jobban bevárják, mint az ehet. Ha tehát Jester azt mondja, hogy a vizslának időt kell engedni, hogy addig kerüljön s elé vágjon, míg jó szelet kap, ez inkább csak a nagy sárszalonkára ós a gyepi-szalonkára vonatkozik, habár az utóbbi nem igen szokott szaladni, de nem a közönséges sárszalonkára, mely a vizsla előtt soha, vagy ritkán szalad, és kevósbbé jól tart, mintsem a vizsla kerülését és elébevágását 38*
