Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418

A közönséges sárszalonka

582 A közönséges séirszalonkci rézsútosan és rendesen első fekvőhelye közelében leereszkedik. Nappal rendszerint a magas fűben stb. megbújva fekszik a földön s őszszel, ha kövér, csak akkor röppen fel, ha a vadász vagy a vizsla erre kényszeríti, míg párzása idején, napközben magától is többször felrepül; ilyenkor azonban rövid távolságra s zegzugban repül. A felrebbentett sárszalonka »kécs-kécs« hanggal kél; éjjeli vonulása alkalmával néha rekedt »grekgeké« ós halk, czippenésszerű hangját hallatja. Párzás idején s főkép estefelé a hím, midőn villámgyorsan, rézsút felfelé emelkedik, a sokat vitatott, bógetósszerű hangot hallatja. A hím ezen hívó hangjára a nőstény »küp-tiküp-tiküp« válaszát hallani, mire a hím majdnem zuhanva ereszkedik le. Áprilisban vagy május elején a nőstény 4—5 zöldesszürke és vöröses, feketebarnán pettyezett tojást tojik, melyeket 15—16 nap alatt költ ki. Egyszerű fészkét rendesen a nedves rétek zsombékjain vagy hasonló száraz helyein készíti s miután a környezet színétől nem különbözik, nehezen található meg. Néha már juliusban találhatunk repülő fiatalokat, melyek nehézkesen repülnek s így könnyen lőhetők; minek folytán, ha valaki azzal dicsekszik, hogy ennyi és ennyi sárszalonkát lőtt, anélkül hogy hibázott volna, az első kérdés az, melyik időszakban lőtte s melyik fajtából valók voltak, mert csak ezután lehet helyes következtetést vonni. A sárszalonka tavaszszal, különösen megérkezése első napjaiban s főkép ha az időjárás zord és szeles, nem igen tart ki s ilyenkor jóval gyorsabban is repül, mint máskor. Kora tavaszszal tehát a gyakorlatlan puskás csak lucskosan kerül haza, de vadat nem, vagy keveset hoz. A sárszalonka táplálékát főleg a különböző férgek, rovarok, bogarak, apró csigák ós álczák képezik. Habár a sárszalonka soha sem szokott olyan kövér lenni mint a nagy sárszalonka, azért rendkívül Ízletes pecsenyét szolgáltat s csak azt az egyet lehet sajnálni, hogy nem nagyobb. A második faj a nagy sárszalonica (Gallinago major Gm.) vagy mocsári szalonka. Valamivel kisebb, mint a gerle, testhossza 24—26 cm.; szárnyhossza 16—17 cm.; a tizenhat tollból álló kormánya körülbelül 7 cm. Csüdje 4 cm., elől halványszürke, hátul hússzínű, barnásfekete karmai alul kissé homorúak s csak kissé görbültek. Testének felső része feketésbarna, rozsdabarnán foltozott és sávozott, alsó részének színe a halványfehér és világosbarnának a keveréke, hasa ós oldalai ezenkívül hullámos, fekete sávozottságot mutatnak, míg a nyaka sárgán és feketén márványozott. Fejbúbja fekete, és egy sárgás sáv által két részre van osztva. Szemei aránylag kisebbek, mint az előbbi fajnál és nem is állanak oly magasan. A hátán két sárgás színű sáv húzódik végig. Farka vége rozsdabarna, feketés harántsávokkal és a hegye fehér; a kormány két-kót szélső tolla a közepétől a csúcsáig fehér, a fiataloké sárgásfehér s a fark vége nem fehér. Csőre a tövénél sárgás hússzínű, közepén sötétebb és a csúcsán feketésbarna, hosszúsága 6'5 —7'5 cm.