Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418

Az erdei szalonka

556 Az erdei szalonka repülés iránya, mint a sörét szóródása következtében könnyen lehetséges, hogy a lövés mindkettőt találja. Természetesen vaktában lőni nem szabad, hanem az elsőt úgy meg Icell czélozni, mintha egyedül volna. Mindaddig míg elég jó a világítás, az elsőre kell lőni, még akkor is, ha nem közvetlen egymásután vannak; később azonban, ha sötétedni kezd, térjünk el ettől a szabálytól ós lcjjünk akkor, ha már elég közel vannak, a hátulsóra először, mert ez a hím s ez, ha a nőstényt lőnők le, azon hiszemben, hogy társa fórgészni szállott be, a nemi ösztöntől hajtva utána vág s midőn a bokrok közül ismét kiemelkedik, már többé nem lőhető. Ha ellenben a másodikra lövünk, az első vagy egyenesen tovább repül, vagy oldalt fordul, úgy hogy a nyugodt puskásnak marad ideje erre is lőni, 7. Fa vagy magas bokor mellé azért nem jó állani, mert ha a szalonka némán és gyorsan húz, nem lehet elég gyorsan lőni; egész szabadon állani szintén nem tanácsos, mert a szalonka már messziről kikerüli a vadászt, kivált ha világos ruhában van vagy világos szinű vizsla van vele. Azonban ezen szabály alól is van kivétel, mert erős szélben csakis erdei tisztásokon, egészen szabadon állva, sikerül az alacsonyon, gyorsan és hang nélkül húzó szalonkát meglátni. A fedett állás, szalonka lesen, nem ajánlható eléggé, mert a tapasztalás azt mutatja, hogy a szalonka látása és hallása kitűnően van kifejlődve s már megtörtónt, hogy a puskás felé egyenesen közeledő szalonkát, szomszédjának halk »tirehaut« figyelmeztetése eltérítette. Ha nem is tételezzük fel, nem értve egyet a szerzővel, hogy a szalonka a »tirehaut« értelmét ós ennek veszélyes utókövetkezményét ösmeri, tehát ezen szó hallatára fordult meg: azt el kell, ismerjük, hogy tavaszszal alig akad egy szalonka, melynek ne lett volna alkalma az őszi és tavaszi vonulása alatt a »homo sapiens« vadász válfajával többé-kevésbbé kellemetlen ismeretséget kötni ós hogy ennélfogva alapos okai is vannak, ezt kerülni. A szalonka lövés általában, de főleg lesen, vagy igen Jcönyű, vagy igen nehéz. A mely szalonka, kedvező időjárás alkalmával, hangosan korrogva húz el a fák fölött, azt miután repülése szabályos és lassú, oly könnyű lőni, hogy ez még az egészen kezdő puskásnak is gyakran sikerül; míg ellenben azt, a melyik p. o. szeles időben, hang nélkül, alacsonyan, czikázva, repül, tehát nem jelezve jövetelót, a vadászt a szó teljes értelmében meglepi, oly szerfölött nehéz eltalálni, hogy száz puskás közül nyolczvan elhibázza, vagy nem is lő reá, mert a legtöbben hiányzik a gyors elhatározási képesség. 8. Forduljunk arczczal azon irányba, amelyből a szalonkák rendesen húzni szoktak, mihelyt azonban az alkony beáll, forduljunk kelet felé, hol a horizont a legsötétebb és a szembe jövő szalonkára, még mielőtt a fejünk fölött átrepülne, gyorsan megfordulva a nyugati jobb világítás mellett lőjjünk utána. Miután ilyenkor a második csőre nem igen lehet számítani, a pontos, nyugodt czélzás nem eléggé ajánlható. Általában gyenge, vagy közepes lövők jobban teszik, ha a szalonkára oldalról vagy hátulról lőnek, mert ez biztosabb, mint a szembe repülő madarat