Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418

Az erdei szalonka

Természetrajz 549 4. hogy minden nagyságváltozatban vannak hímek és nőstények, és hogy ennélfogva az ornitologusok az eddig felállított külső nemi jellegekkel alapos tévedésben vannak. Végre az egészből azt a végkövetkeztetést vonhatom, hogy mit a bölcs természet szorosan és bensőleg összefűzött, azt se a vadászok se az ornitologusok ne igyekezzenek szétválasztani!« Egy másik, szintén tapasztalt szakértő, ezen kérdésre vonatkozólag a következőleg nyilatkozik: »Eszleleteim alapján nem fogadhatom el, hogy nálunk többféle szalonka fordulna meg. A kisebb szürkés szinű, kék lábú szalonkát a húzás végével párosodva találtam a bagoly fejűvel. Együtt keltek fel, a hátulsó dürögve követte az elsőt. Le is lőttem mind a kettőt; a kisebb minden jel szerint a hím volt, a nagyobb a nőstény s hogy párosodva voltak, magaviseletükből tisztán észre lehetett venni. Tehát annál biztosabban egy fajhoz tartoztak, mert az akkori gazdag húzás alkalmával nem voltak kényszerítve vegyes házasságot kötni. Azonban lássuk nézetemnek tudományos megokolását. Ha az időjárás dél-Európában kedvező s nálunk kellemetlen, ugy hogy a szalonkák átvonulnak Európába, de hozzánk nem jönnek azonnal, akkor nálunk a húzás idején kevés sovány és még kevesebb kis erdei szalonkát találunk. A színbeli és nagyságbeli valódi, maradandó különbségek az illető szalonkák hazai viszonyaiban és a nemi különbségben lelik magyarázatukat; ezeken kivül a kor és az egyediség is befolyásolhatja. A legészakibb vidékek szülöttei valószínűleg kisebbek és egyszerűbb színezetűek, mint azok, melyek kedvezőbb öv alatt láttak napvilágot; az elsők előtt a leghosszabb út áll, hogy hazájukba visszatérjenek, tehát hamarább is indulnak. Vájjon ezek között több-e a hím és ezek kisebbek, mint a nőstények, nem dönthetem el, de hogy a hímek előbb jönnek, emellett bizonyít a pirókok analogiáj cl 6S clZ El körülmény, hogy a húzás kezdetén a szalonka-hívó síppal, igen sokszor, különös jó eredményt értem el. Hogy a kéklábúak a húzás végével is találhatók és ilyenkor kövérebbek és jobb kinézésűek, arról minden tavaszszal meggyőződtem; viszont arról is, hogy a világosabb szalonkák néha igen korán érkeznek ós kiálló mellcsont-tar a jukkái és sovány fejükkel rosszabbul néznek ki, mint később, midőn már gilisztákban gazdag erdőségeinkben, jól éltek. Miért nem hallani ősszel semmit a kéklábúakról és a bagolyfejűekről ? Nyilván azért, mert akkor mind jó húsban vannak s a különböző vidékekről jövők és a különböző nemek jobban összekeverednek. Az erdei szalonkának tehát egy faja van s ennél csakis nemi és csak esetleges k ülönbséget észlelli etn i ! « Czynk Ede barátom »Die Waldschnepfe und ihre Jagd« czimű kitűnő monográfiájában a következőt mondja: »Az úgynevezett »kéklábú« és a »bagoly fejű« között külsőleg van ugyan különbség, de ez és a többi látszólag nyomós érvek, melyek alapján a faji különbséget fel akarják állítani, nem állják meg helyüket, mert a vadászok többsége és az ornitologusok már régen